Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
200 190 180 170 160 150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0-10 -20 -30 -40 -50 1863 1873 1883 1893 1903 1913 1923 1933 1943 1953 1963 1973 1983 1993 2003 2013 A Balaton vízszintjének szabályozása A Balaton éves jellemző vízállásai és a szabályozási sávok (1863-2013) A Balaton vízszintjét 1863 óta szabályozzák a siófoki zsilippel. Azóta több előírás volt érvényben a minimális alsó és a maximális felső szabályozási szintre. A Balaton használatával kapcsolatos igények változásával a vízszintszabályozás 150 éves története alatt megfigyelhető az a törekvés, hogy mind az alsó, mind pedig a felső szabályozási szintet egyre feljebb emeljék. Az alsó szabályozási szint közvetlenül nem befolyásolható, csak azzal, hogy mikor zárják a siófoki zsilipet, milyen magasan lehetséges a tavaszi lefolyás mennél nagyobb részének visszatartása a tóban. A felső szabályozási szint a zsilip nyitásával-zárásával közvedenül befolyásolható, de tekintettel kell lenni arra, hogy csapadékos időben a vízlevezetési kapacitás jóval kisebb, mint amennyi viz- szint-emelkedést a tóra hulló csapadék és az oda érkező lefolyás eredményezhet. így fontos a tó vízháztartásának előrejelzése és — szükség esetén — a tó „előürítése”. A Balaton siófoki vízszintszabályozó és hajózsilipé Az 1960-ban megállapított alsó (a siófoki vízmércén 40 cm-es) és felső (100 cm-es) vízszintek különbsége még 60 cm volt. 1977-től az alsó szabályozási szintet 70 cm-re emelték. 1995-től engedélyezték a felső szint 110 cm-re növelését. Jelenleg szakmai előkészületek folynak a felső vízszint esedeges további, 120 cm-re való emelésére. 150 év alatt nyolc súlyos vízhiányos időszak volt a Balatonon, amelyeket a fend ábra szemléltet. A Galerius-kori siófoki zsilip, ahogy azt a 20. század közepén elképzelték Egy áltudományos hipotézis története... A Sió szabályozásának története évszázadokra nyúlik vissza. Az 1960-as, 70-es években általánossá vált az a vélemény, hogy ennél sokkal régebbiek a Sió szabályozásának első emlékei: a rómaiak már az i. u. 3. század végén végeztek lecsapoló munkálatokat a Balatonon. Ez a vélekedés ugyanakkor nem újkeletű: a rómaiak Balaton-lecsapoló tevékenysége, illetve az ún. Galerius-file ysilip léte közel 230 éve merült föl először és története 160 éve foglalkoztatja a közírókat és a tóval foglalkozó szakembereket. A feltételezések szerint ezeket a munkákat Galerius császár irányította, aki 292-ben a tó részleges lecsapolását rendelte el. Virág Árpád 1975-1995 között végzett Bala- ton-történeti kutatásai, valamennyi előzmény és forrásmunka feldolgozása alapján azt bizonyítják, hogy minden más ellenkező vélekedés ellenére sem régészeti, sem történeti, térképészeti és más tárgyi adatok nem támasztják alá, sőt kifejezetten cáfolják a Balaton római-kori szabályozását. A Galerius-féle zsilip létezése nem igazolható, az ezzel kapcsolatos feltételezések és állítások megala- pozadanok, csak egy hipotézissel van dolgunk. A rómaiak balatoni lecsapolási, Sió-mederásási tevékenységéről szóló történet a hazai irodalomban a 19. század közepén alakult ki és került a köztudatba, vagyis a római kori zsilip létéről a későbbi évtizedekben vissza-visszatérőleg közzétett állítások már másfélszáz éve megfogalmazódtak és a későbbiekben ezek éledtek újjá. így tehát a Balaton lecsa- polásának, a Sió szabályozás-történetének kezdete csak jóval - csaknem másfél évezreddel — későbbre, a 18-19. századra datálható.
