Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. november
NEVEZETES ÁRVIZEINK 1965. március-júniusában a 20. század addigi legnagyobb árvize vonult le a Dunán és mellékfolyóin Csehszlovákiában, Magyarországon, és Jugoszláviában. A kialakult árhullámok magassága és tartóssága minden korábbit felülmúlt. Az árvízi védekezés irányítására Fehér Lajos miniszterelnök-helyettes vezetésével Árvízvédelmi Kormánybizottságot neveztek ki, amelynek tagja volt Dégen Imre államtitkár, árvízi kormánybiztos is. Bár a vízügyi szolgálat minden pillanatban felkészült arra, hogy a túlterhelt töltések valahol felmondják a szolgálatot, végül a határ csehszlovák oldalán történt gátszakadás, amely — bizonyos mértékig — tehermentesítette a hazai védelmi műveket. Az ily módon sikerrel kiállt árvíz nem feledtette, milyen feladatok állnak a hazai árvízvédelmi rendszer korszerűsítésének homlokterében. A megindult fejlesztések során arra a megváltozott helyzetre is tekintettel kellett lenni, hogy a szomszédos dunai országokban (Ausztria, Csehszlovákia) végrehajtott jelentős vízrendezési munkák következtében a gyorsabban levonuló vizek a magyar folyószakaszokon torlódnak, s az amúgy is mérethiányos töltésszakaszok fokozódó árvízveszélyt jelenthetnek. Mindezek mellett azt is figyelembe kellett venni, hogy a védendő területeken végrehajtott ipari fejlesztések miatt a területek korábbi vízkár-érzékenysége megnőtt, így az esetleges árvízi elöntés az addig nyilvántartottnál nagyobb gazdasági károkat okozhat. Mindennek elemzése meghatározta azt, milyen sorrendben, mértékben kell a fejlesztések ütemét hozzáigazítani a társadalom gazdasági teherbíró-képességéhez. Mindezzel együtt egyre inkább tért hódított az a szemlélet - a komplex vízgazdálkodás gondolata - amely szerint az árvízvédelem szorosan kapcsolódik a vízgazdálkodás többi szakágazati feladatához, ennek megfelelően fejlesztését az összes vízügyi kérdésekkel (különös tekintettel a folyószabályozásra, a vízerő hasznosításra, a belvízvédelemre, vízgyűjtőrendezésre, stb.) kölcsönhatásban vizsgálva lehet megoldani. A védművek fejlesztése mellett a szervezeti kérdések is terítékre kerültek. A védművekkel, valamint más vízgazdálkodási feladatokkal kapcsolatban jelentős építőipari kapacitást is koncentráltak a vízügyi szolgálatban. Egyrészt azért, mert az itteni építési tevékenység speciális ismereteket és gépparkot kívánt, másrészt azért, mert a kapacitás „békeidőben” más ágazathoz tartozó területen való kihasználásával a forráshiányok csökkenthetők voltak. Idővel valamennyi vízügyi igazgatóság létrehozta saját termelő kapacitását, s ezzel viszonylag jobb helyzetbe került, mint az országos átlag. Az árvédelmi műtárgyak tervezési módszertanában is változás következett be. A fővédvonalak megerősítését az átlagosan 100 évenként egyszer előforduló árvizek elleni védelmi biztonság szem előtt tartásával tervezték. Mindezek alól kivételt jelentettek azok a területek, települések, ahol nagyobb biztonsági előírást kellett figyelembe venni az ott meglévő értékek miatt. Ennek megfelelően megindult az egyes árvízvédelmi öblözetek gazdasági értékének gyors felmérése. A gyulai védelmi osztag Tahitótfalunál dolgozik az 1965-ös dunai árvíz idején Kártalanítás A jogszerű magatartás során keletkezett vagyoni hátrány megtérítése. A kártalanításra kötelezettnek a károsult vagyonában beállott csökkenést kell kiküszöbölnie. Ha a károkozás jogellenes magatartás következménye, akkor kártérítésre kerülhet sor. Erősítik a töltést az 1965-ös dunai árvíznél Kártalanítással történik a közérdekű munkák elvégzésével, a kisajátítással, valamint a szükséghelyzet elhárításával okozott kár megtérítése. A kártalanítás kapcsán az okozott kár teljes körű, azonnali megtérítésére nyílik igény. A károkozás jellege szerint a kártalanítás történhet természetben, az eredeti állapot helyreállításával, vagy pénzbeli ellenértékkel. Kártérítés A másnak jogellenesen okozott vagyoni hátrány megtérítése. A jogellenes károkozás polgárjogi következménye. Kártérítés akkor illeti meg a károsultat, ha a károkozó jogellenes magatartása és a bekövetkezett kár között okozati összefüggés áll fenn, és a károkozó nem tudja kimenteni felelősségét azzal, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítési felelősség szempontjából jogellenes minden olyan magatartás (cselekvés, vagy annak elmulasztása), amely károkozáshoz vezet, kivéve, ha jogszabály kizárja annak jogellenességét. Jogellenes magatartás a szerződésben vállalt kötelezettség megszegése, vagy a szerződésen kívül okozott kár. Fokozott felelősség esetén a károkozó akkor is köteles kártérítésre (pl. veszélyes üzem működtetése, környezeti károkozás, dolgok megőrzésre történő átvétele esetén), ha a kár bekövetkezése neki nem felróható. A kártérítés a teljes vagyoni kár megtérítését jelenti. A kártérítés a vagyoni és nem vagyoni hátrányok helyrehozását szolgálja, a vagyoni károk keretében a tényleges kárt és elmaradt hasznot is meg kell téríteni.
