Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. október
Somlójenő A Somló-hegytől délnyugatra, a Torna-patak mentén fekvő településnek az egyik honfoglaló törzsre utaló nevét valaha két falu is viselte: Nagyjenő (a mai Tüskevár) és Kisjenő (a mostani Somlójenő). A középkortól a jobbágyfelszabadításig a győri püspök fennhatósága alatt állt, egytelkes nemesek népesítették be. Az itteni lakosok megélhetésének alapja a szőlőművelés volt, amely aló. századtól állandósult. A gabonaőrléshez szükséges energiát a patakra telepített, s még mais látható vízimalom szolgáltatta. Kőház-kastélyát 1592-ben említik először. A község római katolikus temploma középkori eredetű. Somlójenő lakosainak száma napjainkban valamivel több, mint 300. 1969-től alkot közös tanácsot Somlóvásár- helylyel, az utóbbi a közös igazgatás székhelye. Gipsz beszúrása a Malom-árokba Kolontáron Somlóvásárhely A Somló-hegy lábánál, a történelmi borvidéken fekvő település eredeti neve „Somló” volt, ami a környékére jellemző som szó származéka. Mivel a Szent Lambertról nevezett premontrei apácakolostor állott itt, azért kapta „Apácasomlya” nevét. A kolostor 1325-ben Károly Róbert királytól heti vásár tartására és helypénz szedésére kapott engedélyt, innen 1363 óta adatolható a Vásárhely elnevezése. A település lakói századokon keresztül gyakori perben álltak a kolostorral, amit még a török időkben zajló háborúskodás és pusztulás sem tudott ellehetetleníteni. A földművelés általában kisebb jelentőségű megélhetési forrás volt hosszú időn át, annak ellenére, hogy földje alkalmas a gabonatermelésre, igaz, a Marcal és a Torna vize áradások esetén nagy károkat okozott az ittenieknek. A helyi egykerekű malom a birtokos közösség tulajdonában volt. A 19. sz. közepén Fényes Elek leírásában kiemelte, hogy a Torna vizén jövedelmező malmok működtek. Mindezeken túl a település és a környék fő megélhetési forrása a szőlőtermelés és a borkészítés volt. A somlói bor kiváló zamatú édeskés ital, az itt termesztett fajták közül a leginkább ismert a furmint, a rizling, az ezerjó, a juhfark valamint a leányka. Mindezek ellenére 1910-ben mezőgazdasági lakosságának egyharmada agrárproletár volt. Miután lényeges iparosodás a községben nem történt, munkaalkalmat nem találtak az itteniek - az 1920-as években jelentős volt a kivándorlás. Fellendülést igazából az 1945 után megalakult állami gazdaság hozott a község életébe. A rendszerváltás után kialakuló minőségi borkultúra és az ahhoz kapcsolódó idegenforgalom jelentheti a település fejlődésének zálogát. Idegenforgalmi vonzerejét növelheti a község oldalában emelkedő, a 14-15. században épült somlói vár maradványa, amely a Bakony egyik legépebb ilyen emléke. A község lakosainak száma napjainkban 1100 fő. Napjainkban a vár felett, a Somló tetején turistaházat építettek. A környék nevezetességei közé tartozik a Somló-hegy oldalában található népi „taposókút”. A 432 méter magas, harang alakú tanúhegyen a vizet nagy mélységű ásott kutakból nyerték. A víz emelésére egy fából ösz- szeácsolt, érdekes szerkezet szolgált, amely a taposómalom mintájára készült. Nagy forgódobjában egy helyben taposva lehetett egykor a vizet akár 80 m mélységből is felhozni. Magyarországon csak itt maradt fenn, egyetlen ilyen kétszáz éves szerkezet, amely népi ipartörténeti emlék. Somlóhegy, taposókút Gipszezés a Marcalon, a szergényi hídról A belterület kármentesítése Devecserben
