Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. január
A Kőrös-éri belvíz-főcsatorna mederfejlesztése és rekonstrukciója 2010-ben a KÖTIKÖVIZIG legjelentősebb belvizes fejlesztési projektje volt a Kőrös-éri belvízjőcsator- na mederfejles^tése és rekonstrukciója, amely a Közép- Magyarországi Operatív Program keretében valósult meg (KMOP-3.3.1 /C-2008-0003). A teljes egészében EU forrásból megvalósított projektben a megítélt támogatás összege 995 millió Ft volt. A megvalósítás 2008. december 10-én kezdődött. A torkolati szivattyútelepet 2010. január 15-én adták át, a teljes projekt műszaki átadása 2010. november 26-án volt; a projektet 2011. március 31-én zárták le. A 40 km hosszú vízfolyás egészét érintő beruházás keretében elvégzett mederfejlesztés egyrészt csökkentette az időszakosan visszatérő belvizek kártételeinek mértékét, másrészt a megemelt tározási vízszint következtében többszörösére nőtt a mederben tározható vízmennyiség. A Nagykőrös alatti és feletti szakaszon a térségben keletkező bel- és csapadékvizek megtartásával — természetközeli vízgazdálkodási szemlélettel — elérhetővé vált a harmónia a belvízgazdálkodás és a táji értékek, a honos állat- és növényvilág, a vízi ökoszisztémák elégséges életfeltételeinek fennmaradása között. Jégtörő hajók, helikopteres megfigyelés 1985-ben a Felső Tiszán NEVEZETES ÁRVIZEINK 1984/85 telén szélsőségesen hideg időjárás volt a Tisza vízgyűjtő területén, a Felső-Tiszán és mellékfolyóin 30-40 cm vastag jégpáncél alakult ki. A vízgyűjtő fagyott felszínén a hóban tárolt vízkészlet több mint 50%-kal haladta meg a sokévi átlagot. 1985 január végén egy meleg légköri betöréssel párosulva jelentős esők hullottak a Felső-Tisza vízgyűjtőjére, amelyek néhány óra leforgása alatt rendkívül heves árhullámot váltottak ki. A gyors áradás következtében a jégtakaró felszakadása a folyón felülről lefelé haladva következett be, egészen Dombrádig. A hidrológiai feljegyzések szerint példátlan méretű jeges árvíz alakult ki a Tiszán. A folyó felső szakaszán teljes szélességben megindult zajlás rendkívül intenzív volt, több különböző nagyságú és élettartamú jégtorlasz alakult ki. A folyó vízutánpótlásának lecsökke- nésével a levonuló, meg-megcsúszó jégből január 28-ára két, 14, illetve 9 km hosszú jégtorlasz alakult ki Dombrád és Tuzsér térségében. A jégtorlaszok vastagsága átlagosan 1—3 m, helyenként 4—6 m volt; a torlaszokban lévő jég mennyiségét 3—4 millió m3-re becsülték. Februárban ismét erős lehűlés következett be és a Felső-Tisza valamint mellékfolyói — ugyancsak eddig példátlan módon — másodszor is beálltak, a jég vastagsága helyenként ismét elérte a 40 cm-t. A folyamatos jégtörés, jégrobbantás ellenére a torlaszok tekintetében nem sok változott, így kedvezőtlen árvízi hidrológiai helyzet alakult ki. Ugyanis egy hóolvadással párosuló, viszonylag nem nagy (20-40 mm-es területi átlagú) eső a Záhony alatti Tisza-szaka- szon veszélyes helyzetet idézhetett volna elő. Március elején azonban az időjárás igen kedvezően alakult, csapadékmentes felmelegedés kezdődött, lassú hóolvadásos árhullám alakult ki, amely a jégtorlaszokat is meggyengítette és így a jégtörés, jégrobbantások hatására a jég megállását követő 47. napon, március 15-én a torlaszok megindultak. Március 18-ára a Felső-Tisza és mellékfolyói jégmentessé váltak. Kvassay Jenő: Gondolatok a jeges árvizek elleni védekezésről (részlet, 1907.) ,^4-Z, árvizeket nem mindenkor a medrükben rendkívüli tömegüknél fogva megduzzadt, feláradt vizek okoznák; árvizek alacsony vízállásoknál is kelethez: hetnek, ha a folyó medrében jégtorlódások állanak elő, melyek annak lefolyást szelvényét szűkítik vagy teljesen meg is szüntethetik, úgy, hogy a felülről jövő víz csak a jfe hátán találhat lefolyást. A jégtorlódások első sorban csekély medrű, zátonyokkal, szigetekkel bővelkedő folyókon és patakokon állanak elő. A Duna völgyében jégtorlódásos folyók a Rába és Vág, de első sorban magának a Dunának Pozsonytól a Dráváig terjedő szakasza; melyen a jégzajlás rendszerint előbb indul meg felül, mint alul; úgy, hogy a felső részen már erősen zaj ük a jég, mikor az alsón még terhes szekerekkel közlekednek a vastag jégpáncélon. A Duna úgyszólván lépésről lépésre kénytelen a jégpáncélt maga előtt felszaggatni, hogy a szabad lefolyást előállítsa. E veszélyes állapot ama meteorológiai tüneményen alapszik, hogy a telet rendszerint a nyugati légáramlatok, azú. n. „Föhn” töri meg az Alpok vidékén, és onnét terjednek a meleg szelek fokozatosan keletfelé... ...Az összes eddigelé ismert, különböző államokban, nevezetesen Franczja- és Németországban végzett sikeres jégrobbantási kísérletekből ugyanis az tűnik ki, hogy eredmény e munkálattól csak ott és annyiban várható, amennyiben a felrobbantott és szabaddá tett jégtáblákat a víz elúsztathatja, vagyis a robbantás helye alatt sík víztükör van, mert ellenkező esetben a felrobbantott, illetőleg helyükből kimozdítottjégtáblák ismét összefagynak. Hazánkban nagyobbszabású jégrobbantási kísérlet 1902. év deczember havában Raja fölött a hoppányi átvágás torkában lett sikeresen végrehajtva, az e célból a fóldmívelésügyi miniszternek 1900. évi 52.753. sz alatti rendeletével szervezett jégrobbantó bizottság vezetése mellett; ehelyütt is azonban a torlódás alatt hosz- szabb szakaszán a Dunának sík víztükör volt. ” A jégrobbantások magas költségei és a jégeltávolításra rendelkezésre álló idő rövidsége gyorsabb és olcsóbb módra, a jégtörő hajók alkalmazására vezettek, melyek a hozzájuk fűzött várakozásoknak teljesen meg is feleltek ott mindenütt, hol kellő mélységű vízfolyásokban kellett e munkálatokat végezni.
