Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)

2010. január

Január 11-12 Január 11., hétfő A Berettyó 483 cm-es vízállással tetőzött Szeghalomnál (III. fok: 500 cm). A Berettyó árhullámképe Szeghalomnál A Sebes-Körös 617 cm-es vízállással tetőzött Körösladánynál (III. fok: 600 cm). 01.01. 01.06. 01.11. 01.16. 01.21. 01.26. 01.31. A Sebes-Körös árhullámképe Körösladánynál A Hármas-Körös 750 cm-es vízállással tető­zött Gyománál (III. fok: 750 cm). Január 12., kedd A NYUDUKÖVIZIG a Kis-Balaton Belvízvé­delmi Rendszer négy védelmi szakaszán rendelt el I. fokú belvízvédelmi készültséget. A védeke­zés 24 napon át, február 4-ig tartott. Viharos idő a Kis-Balatonon Belvízkár A belvízborítás okozta kár. Közvetlen belvízkár az épü­letekben, berendezésekben, közlekedési vonalakban keletkezett kár, továbbá a mezőgazdasági termés mennyiségének csökkenése, minőségének romlása, a tenyészidő módosulása. Közvetett belvízkár a talaj­szerkezet romlása, a talaj tápanyag készletének mennyiségi csökkenése, minőségi romlása, a művelt talaj szelvény térfogatsúlyának növekedése és a talaj mikrobiológiai aktivitásának csökkenése. A Hármas-Körös árhullámképe Gyománál o A gátőrség kezdetei A Tisza-völgyi ármentesítő társulatok 1858. évi pesti nagygyűlésén Herrich Károly, a Tisza- szabályozás központi főfelügyelője bejelen­tette: egyes társulatok annyira eladósodtak, hogy a töltés felügyeletét ellátó őreiket sem tudják fizetni. Sürgette a társulatokat: kérjék a helytartóságot, hogy hozzanak jó és szigorú gátrendszabályokat, mert amíg a mentesített terület nem népesedik be kellőképpen, ezek az építmények „a gondatlanság vagy rosszakarót áldozatai lehetnek csak közép vízveszély esetén is - ha mindjárt az elemmel a legbiztosabban megküzd- hetnének is.” Herrich azt javasolta, hogy minden öt-hat kilométernyi töltésszakaszra tartós, jó anya­gokból épített, de olcsó gátőrházat telepítse­nek. Ha a társulatok összefognak, s megadott típusterv alapján egyazon vállalkozóval építte­tik meg gátőrházaikat, ez a megoldás nem je­lenthet túlzott anyagi megterhelést számukra. A régebbi időkben, a jobbára közerővel épült dunai töltése­ken nem is voltak gátőrházak; az őr- személyzetet több­nyire a szomszé­dos községekben helyezték el. A századfor­dulóra gyökeresen megváltozott a helyzet. A gátőrök ekkor már a véd­vonalakon laktak, s ,, . , ,0001 „ u i ’-i Herrich Karoly (1818-1888 ugyanott helyeztek J ' el az árvédelmi szertárakat is. Az akkori sta­tisztika szerint a Duna mentén 298, a Tisza völgyében 626 gátőr teljesített szolgálatot. A források a gátőrökön kívül megemlítik a gát­felügyelőket és a gátbiztosokat is.

Next

/
Thumbnails
Contents