Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. június
Június 4 Június 4., péntek 19:50 A FETIKÖVIZIG-től 14 fő műszaki irányítói létszámot átvezényeltek az EKÖVI- ZIG területére. A Hernád árhulláma 517 cm-es vízállással tetőzött Gesztelynél (LNV: 474 cm). Az elmúlt 24 órában az Ipoly folyó vízgyűjtőjét jelentős csapadék nem érte. A június 3-án éjszaka lehullott nagy mennyiségű, 25 mm-t meghaladó csapadék hatására az Ipoly áradása tovább folytatódott a az Ipolytarnóc-balassa- gyarmati szakaszon, az ipolytölgyesi szakaszon is megállt az apadás és újabb vízszint- emelkedést okozott. Az OMIT elrendelte a mértékadó árvízszintet (MASZ) elérő árhullámra való felkészülést a Közép-Tisza vidékén. Az OMIT átadta az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) részére az elöntéssel fenyegetett települések listáját és térképeit. Az OMIT további műszaki irányító létszámot vezényelt a Hernád mellé. Rendkívüli kormányülés döntött a védekezésben segítő létszám megemeléséről, a rendőrség nagyobb arányú bevonásáról. A Tisza árhulláma 222 cm-es vízállással tetőzött Tiszabecsnél (I. fok: 300 cm). A KDVKÖVIZIG árvízvédelmi készültséget rendelt el a Dunán és tartott fenn június 13-ig. 20:00 A Bódva árhulláma 333 cm-es vízállással tetőzni kezdett Hídvégardónál (LNV: 291 cm). A tetőzés 18 órán át tartott. 24:00 A Bódva árhulláma 325 cm-es vízállással tetőzött Szendrőnél (LNV: 286 cm). A Tisza árhullámképe Tiszabecsnél A Bódva árhullámképe Szendrőnél Egy tudós kalandor a Dunáról (Marsigli gróf Duna-monográfiája a 18. ssp^adban) A Duna már az európai történelem legkorábbi időszakában is felbukkan a korabeli térképeken, de valós vízrajzi viszonyait vajmi kevéssé lehet ezekről leolvasni. Míg a középkorban a megfelelő geodéziai műszerek hiánya miatt nem lehetett folyásának irányát pontosan meghatározni, addig a magyarországi török háborúk idején a bizonytalan, háborús helyzet volt az rendszeres térképkészítés legfőbb akadálya. Ennek megfelelően a németországi és ausztriai Duna-szakaszról már a 16-17. században a kor színvonalán álló részletes térképek készültek, viszont a Pozsonytól lefelé húzódó közel 2000 km-es Dunáról csak elnagyolt, esetenként egymás információit, netán tévedéseit ismételgető térképeket rajzoltak. A Budát 1686-ban visszavívó keresztény csapatok egyik jeles főtisztje volt a bolognai származású Ferdinando Marsigli gróf (1658- 1730), aki korábban a törökök rabszolgájaként, majd a győzelmes sereg hadmérnökeként bejárta a Duna alsóbb folyásvidékeit is, s azokról mérnöktársaival térképvázlatokat készített Figyelmét nem kerülték el az ismeretlen vidéken akkor még fellehető római korból származó romok, de megfigyelte az általa bejárt területek állat- és növényvilágát is. Az Al-Dunán megkereste és megtalálta Traianus császár hídjának maradványait, és azokat is lerajzolta. Dunai madarakat, halakat is boncolt és vázlatairól pompás metszeteket készítettek a tudós nürnbergi rézmetszők. Kutatásainak eredményét a "Danubius Pamonico- Mysicus" címmel, 1726-ban Hollandiában kiadott hat kötetes monográfiájában jelentette meg. A könyvet a dunai térképek, a madarak, halak, római régiségek metszetei igen értékes ritkasággá teszik napjainkban. A Duna-monográfia sikerére jellemző, hogy munkája az amszterdami latin nyelvű első kiadás után a 18. század közepén franciául is megjelent.
