Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. január
NAPI VIZJARASI TÉRKÉP CXV. évfolyam 4. szám 2010.01.04. Napi Vízjárási Térkép Vízjárási térképet már 1890 óta közread — méghozzá lényegében változadan formában — a vízügyi szolgálat. A sokszorosított térkép első alkalommal az 1892. évi árvíz ideje alatt jelent meg naponta. Néhány évig csak árvízi helyzetekben állították ösz- sze ezt a szemléletes térképet, de mint azt a jobb felső sarokban feltüntetett római számos évfolyamjelzés is mutatja, 1895 óta folyamatosan jelenik meg „Napi Vísjárási Térkép”-ként. A térkép fontosságát és hasznosságát az a tény is bizonyította, hogy 1920-ban az antant Szövetségi Ellenőrző Bizottsága gondoskodott arról, hogy a területi változások ellenére zavartalanul megjelenhessen. 2002 végéig, a CVII-diknek jelzett (egy év néhány évtizeddel korábbi elírása miatt már 108.) évfolyammal bezárólag nyomtatott alakban is kiadták, ezt követően csak elektronikus változatban tekinthető meg az Országos Vízjelző Szolgálat internetes honlapján ( www.hydroinfo.hu ). A Duna-vízrendszer Kárpát-medencei szakaszát ábrázoló térképvázlaton egy adott folyószakasz me- derteltségére a felülnyomásban látható vonalak száma utal. A mederteltség a vízjátékon belül a pillanatnyi vízállás helyzetét rögzíti, százalékban kifejezve. Az eddig előfordult legmagasabb jégmentes vízállás 100%, a történelmi minimum pedig 0% Egy vonal 0—10% közötti mederteltséget jelez. A hatodik és következő vonalak vastagabbak, így utalnak a magasabb mederteltségekre. A naponta jelentő vízmércék adatai alapján készülő áttekintés jól elkülöníti az áradó (piros folyamatos) és apadó (kék szaggatott) vonallal jelzett folyószakaszokat. A tetőző és völgyelő szakaszokat, ahol a tárgynapot megelőző 24 órában nem észleltek vízállásváltozást, hosszan szaggatott kék vonal jelzi. Külön jel utal a vízlépcsőkre. Még árvízi helyzetben is jól követhető a Vaskapu I. vízerőmű gátjának hosszan érzékelhető visszaduzzasztó hatása. Hármas-Körös A Hármas-Körös a Tisza bal oldali mellékfolyója. Forráságai (a Fehér-, a Fekete- és a Sebes-Körös) Erdélyben erednek. Doboztól DK-re (Szanazugnál) egyesül a Fehér- és a Fekete-Körös, innen 37 km hosszan Kettős- Körös néven folyik a Sebes-Körössel való találkozásig (Körösladánytól DNy-ra), majd Hármas-Körös néven fut 91 km-t Csongrád- ig, a Tiszáig. A Fehér-, Kettős- és Hármas- Körös teljes hossza 363 km, vízgyűjtő területe: 27 537 km2, ebből 12931 km2 esik Magyar- ország területére. Jobb oldali mellékfolyója a Berettyó, a Sebes-Körösbe torkollik. A Körös honfoglalás előtti ősiségű folyónév, latin, görög gyökerekkel. Végső forrása a dák eredetű nfekete” szó lehetett (Fekete- Körös). A magyarba feltehetőleg szlávok közvetítették. A folyó neve a románban: Cris, az erdélyi szászban pedig Kreisch. A Fehér-Körös előtagjának értelme: „sellő^ő, hah^ó ví%ű” és a Fekete-Körös előtagjával van összefüggésben, amely a folyó vizében lévő jelentékeny mennyiségű szerves anyag és vas- vegyület bomlási termékével kapcsolatos. A harmadik forráság, a Sebes-Körös elnevezésének előtagja a vízfolyás gyors folyásával kapcsolatos. A forráságak nevei a románban: Crisul Alh, Crisul Negru, Crisul Kepede. Ipoly A Duna bal oldali mellékfolyója. Szlovákiában, a Vepor-hegység DK-i lejtőjén, 1000 m tengerszint feletti magasságban ered, Ipoly-tarnócnál éri el Magyarországot, a Börzsönyt megkerülve Szob-nál torkollik a Dunába. Hossza: 254 lem, vízgyűjtő területe: 5108 km2, ebből 1518 km2 van hazánkban. A vízgyűjtő 3/5 része hegyvidék, a többi dombság és síkság. Nagyobb vizei a Nógrádi-medencében a Dobro- da-patak, a Lókos-patak és a Börzsönyben a Kemence-patak. Az Ipoly ősi, bizonyára indogermán eredetű folyónév, amelynek megfelelői egyes bolgár, szerb és ukrán folyónevekben is megtalálhatók. Ezeket egy „meglocsoló, befröcskölcT értelmű indogermán kifejezésre vezetik vissza. A magyarba germán közvetítéssel kerülhetett. Szlovákul Ipel-nek, németül Eipel-nek hívják.
