Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei - a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
2010. május
Május 18. Május 18., kedd 16:00 Kritikus a vízjárási helyzet a Zagyván. A folyó vízállása az eddig észlelt maximum felett órák óta tetőzés közelében van. A Zagyva tehermentesítése érdekében megnyitott Jásztelki és Borsóhalmi szükségtározókba a víz folyamatosan áramlik befelé. Kiegyenlítődésük mintegy 48 óra múlva várható. Jászteleknél a vízállás a szükségtározó megnyitásának a hatására 15 cm-t apadt (643 cm-ről 628 cm-re). 16:00 Folyóink fővédvonalain 1295 km hosz- szon van védelmi készültség. 16:00-22:00 A Takta árhulláma 378 cm-es vízállással tetőzött Taktaföldvámál (ELI. fok: 300 cm, LNV: 342 cm). A Takta árhullámképe Taktaföldvámál A KÖVTZIG-ek 66 településen nyújtottak segítséget az önkormányzatok részére a helyi vízkárok elhárításában. Az OMIT a potenciális szennyezések felmérését kérte a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségektől (KOFE) az ártereken. Az OMIT engedélyezte az elöntött területek légi fotózással történő rögzítését a későbbi tanulságok, illetve vitás esetek kezelése érdekében. Az 1878. évi miskolci Szinva-árvíz emlékműve Töltésrepedés Töltésrepedés keletkezhet kötött talajú töltés kiszáradása, töltésbe épített duzzadó anyag, a töltés kezdődő csúszása vagy a felpuhult altalaj kitérése következtében. A töltésrepedés megjelenése szerint lehet hálós, hossz-, illetve keresztirányú. A hálós töltésrepedés általában ártalmatlan, míg a többi megjelenési forma beavatkozást igényel. Rácz Miklós ÉKÖVIZIG védelemvezető és Kóthay László vízügyi szakállamtitkár a Bódva partján. 2010. május 18. 16:00 Az 1878. évi árvíz a Szinván Talán egyeden természeti katasztrófa sem szedett annyi áldozatot a 19. századi Magyar- országon, ráadásul egyetlen éjszaka alatt, mint az 1878. augusztus végi miskolci árvíz. 1878. augusztus 30-án nagy esők, zivatarok érték el Észak-Magyarországot a Dunántúl felől. Éjfél előtt hatalmas zápor zúdult a városra. Akik aggódva figyelték az eseményeket nem is sejthették, hogy az elvonuló vihar a környező magasabb vidékeken is rendkívüli mértékű csapadékot hagyott maga után, s így hajnak 1 óra után előbb a Pece két ága, majd rá fél órával a Szinva is kiöntött. Félelmetesen gyors volt az áradás: percenként fél métert emelkedett a vízszint. A belvárosban sok helyen 2-3 méteres víz hömpölygőit, de a medrekhez közelebb eső, alacsonyabb fekvésű területeken a 4-6 métert is elérte a vízmélység. Kevés esélyük volt a menekülésre azoknak, akiket álmukból riasztott föl a betörő ár: nagyon sokan odavesztek közülük. Amikor hajnalban a szennyes áradat elvonult, összeszámolták a veszteségeket: 277 ember meghalt, a város 2972 épületéből 2182 megrongálódott, 698 ház pedig lakhatatlanná vált. A nagy árvíz 50. évfordulójára bronz domborművel díszített, lépcsős megoldású mészkő-emlékművet emeltek, a városi polgárság közösségi emlékezetének erősítésére. Gárdus István szobrászművész domborművén az áldozatok, a gyermekeiket magukhoz szorító anyák és a mentésükre érkező katonák csoportja látható, háttérben a hullámsírba temetkező, kísérteties város körvonalaival. Az emlékmű elülső oldalán az 1878. és az 1928. augusztus 31-iki dátumok között a felirat: „KEGYELETES EMLÉKEZÉSÜL A VÁROS KÖZÖNSÉGE” A 100. évfordulóra vésett mészkő-emlékmű hátoldalán Miskolc város lakosságának emlékező tiszteletét tükrözik a feliratok.
