Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Szlávik Lajos: A 2013. évi dunai árhullám hidrológiai sajátosságai
62 Dr. Szlávik Lajos Összegezve, a Duna 2013-as júniusi árhulláma három fő részből állt össze: a felső-dunai árhullámból, az Inn áradásából, valamint a felső-ausztriai mellékfolyók (Enns, Traun) árhullámaiból. Ezek a közel egyidejűleg lehullott, árhullámot kiváltó csapadékok - a levonulási időkülönbségek miatt - a Dunán, a vízfolyás szerinti távolságnak megfelelő időeltolódással (1-1 nappal) terhelték a Duna vízhozamát. Az osztrák vízierőművek az előürítés után teljes nyitás mellett engedték át az árhullámokat, de szerkezeti hatásuk - a meder természetes szerepe mellett - erősen transzformálta azokat. A Duna ausztriai alsó szakaszán gyakorlatilag már egybeolvadt a felső-ausztriai mellékfolyókból és az Innből származó árhullám. Kienstocknál június 4-én 18 órától másnap reggel 6 óráig tetőzött a folyó, a számított vízhozam 11 100 m3/s volt. Bécs fölött, a Komeuburgi vízerőműnél június 5-én 16-22 óra között, 11000 m3/s-al következett be a tetőzés (itt 2002- ben 10400 m3/s volt a maximum, de a tetőzés akkor rövidebb ideig tartott). A levonulási adatok arra mutattak rá, hogy a magasság mellett a tartósság is meghaladta a 2002-es árhullámét, illetve az ellapulás mértéke csekély volt. A hidrológiai számításokat, előrejelzéseket jelentős kockázat terhelte a Morva és a nyugat-szlovákiai folyók (Vág, Garam) várható viselkedése miatt, hiszen 2006-ban ezek okozták a Nagymaros-Budapest közötti szakaszon az LNV-t. A pontosabb meteorológiai előrejelzések ismeretében bizonyossá vált, hogy ezeken a vízgyűjtőkön nem alakul ki számottevő áradás, így a magyar Duna-szakaszra igen jó előrejelzéseket lehetett készíteni. 1. ábra. A korábbi LNV-k meghaladásának mértéke 2013-ban a Dunán
