Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)

Szlávik Lajos: A Duna és vízgyűjtője

40 Dr. Szlávik Lajos 2. ábra. A Duna vízgyűjtőjének felépítése az eredettől az 1100. folyamkilométerig A Duna nevei A Fekete-erdőben eredő és a Fekete-tengerbe ömlő folyam elnevezése szkíta eredetű lehetett: a Danu nyelvükön „gyors, rohanó, féktelen” jelentéssel bírt. Ehhez a szóhoz a rómaiak hozzáragasztották a flavius-1 (,folyó"), és a folyam nevét Danuvius-ra alakították át, majd később Danubius lett belőle. Az ókorban a folyam felső szakaszának a neve volt ez, amely egyes források szerint Bécsig, mások szerint a Vaskapu-szorosig terjedt. Az ókori görögök a Dunát a torkolatá­nál, a Fekete-tengernél fedezték fel. Csak alsó folyását ismerték és a folyót Hister-ként jelölték, /Vras-nak, vagy Ister-nek hívták. Később, talán a kelták expanziója kapcsán, a Danuvius név átkerült a folyam alsó szakaszára is. A gótok megőrizték az eredeti névalakot, s abból nyelvükben Donavi fejlődött. Ezt ismerték meg a szlávok. A magyarba a folyam neve észa- ki-szláv közvetítéssel érkezett. A folyó ókori neve csekély módosítással fennma­radt majdnem mindegyik népnél. Napjainkban is ezt a nevet használják saját variációjukban a Duna mellett élő népek. A németek Donau-nak, a szlovákok Dunaj-nak, a magyarok Duná-nak, a szerbek Dunav-nak, a románok Dunarea- nak és a bolgárok Dunare-nek mondják.

Next

/
Thumbnails
Contents