Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Tóth Ferenc: Mobil gátak és ideiglenes árvízvédelmi falak alkalmazhatósága
322 Tóth Ferenc A mobil árvízvédelmi falak megjelenésének időszakában a megvalósításban sajátos megérzések vezérelték a tervezőket. A vízépítési műtárgyak betétgerendás elzárása már hosszú évtizedek alatt bevált gyakorlattá vált (/. kép), emiatt a korábban szerzett tapasztalatok műszaki megoldásai - az árvíz idején rögzítésre kerülő oszlopok beépítésével - megjelentek a mobil árvízvédelmi falak építésénél is. A betétgerendás elzárások a helyi műszaki és gazdasági adottságok figyelembevételével esetenként egyedi kiképzésű mobil árvízvédelmi falak kialakítását eredményezték. " „A szerkezet alkalmas arra, hogy előre gyártva készüljön, és szükség estén gyorsan felállítható. ” - írta Stelczer Károly a VITUKI igazgatója 1965-ben. ^ Igaz a megoldást akkor még csak a felázott talaj miatt megközelíthetetlen helyek védelmére, szorító gátak építésére javasolta. „A fólia szorítógát építése könnyen és gyorsan végrehajtható. Az árvíz során, két helyen 100-100 méter hosszú szorítógát épült. A faácsolatú fóliás gát alkalmazási területe azonban sokkal szélesebb, mint ahogyan az 1965 évi árvíz során Mohács alatti töltésszakaszon kipróbálásra került. Kis magassággal - szintén előre gyártott formában - nyúlgát építésére, vagy lokalizációs gát építésére is alkalmas. ”(2. kép) Gombás Lukács, aki 1955-1966. között a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője már a gyakorlat számára is értékelhető megjegyzést tett. „ A fóliát az előre gyártott és kellően kitámasztott favázas palánkra és annak előterére terítettük le, homokzsákkal leterhelve. ” 2. kép. Faácsolatú fóliás ellennyomó medence Mohács alatti Duna-szakaszon 1965-ben 3 - A nagy Dunai árvíz 1965. A Vízgazdálkodás c. folyóirat melléklete. OVF kiavány, 1966.
