Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Abonyi Csaba: Árvízvédelmi munkák, védekezési tapasztalatok az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnál a 2013. évi dunai árvíz során
194 Abonyi Csaba napig, 970 cm fölött 5 napig tartózkodott a víz. (Hasonló időtartamok a 2013. évi árvíznél rendre: 7,5; 4,5 és 3 nap). Még az ötnapos időtartam is hosszabb annál, amennyi idő alatt szakaszunkon végighalad a víz. Az 1965. évi árhullámnál ez azzal járt, hogy a hullámtérnek volt ideje teljesen megtelni és az árhullámmal érkező víztömeg további tározódására nem volt tér, az elhúzódó tetőzés időszakában permanenshez közeli állapot alakult ki. Vagyis közel azonos vízhozamokat vitt a teljes szakasz. Árvízi hozamokat 1965- ben éppen Baján mértek, ennek maximuma 8130 nP/s volt. Azt feltételezhetjük tehát, hogy ez a hozam a teljes Duna-szakaszunkon hasonló volt, számottevő csökkenés nélkül. Az idei árhullámnál jobban érvényesülhetett úgy a főmeder, mint a hullámtér transzformáló hatása. Viszont ahhoz, hogy az árhullám Baján a korábbi LNV-t meghaladó értékkel vonuljon le, az 1965. évit számottevően meghaladó csúcshozamokra volt szükség. Ez az alábbiak szerint teljesült (ténylegesen megmért értékek): Dunaújváros: 9036 m3/s Paks: 8790 irrVs Dombori 8 840m3/s Baja: 8580 m3/s Dunaszekcső: 8300 m3/s Mohács: 8300 m3/s A Baja fölötti szakaszra tehát 2013-ban 600-700 m3/s-mal több vízhozam érkezett, mint 1965-ben. Abban, hogy az LNV meghaladása „csak” 13 cm volt, annak is szerepe lehetett, hogy a meder vízszállítása mérsékelt növekedést mutat az ismert medersüllyedési folyamatok következtében (Baja környezetében 1965. óta ez átlagosan 80-90 cm). A Baja alatti szakaszon a csúcshozam csökkenése ellenére valamivel magasabb vízhozamokat mértünk, mint ami az 1965. évire feltételezhető. Az, hogy ezen a szakaszon a tetőző vízállás 15-20 cm-rel elmaradt az LNV-től, ugyancsak a medersüllyedés „javára” írható. Az árhullám levonulása szempontjából kedvező volt a szerb Duna-szakasz alacsony mederteltsége is. Az árhullám legmagasabb vízállása Bajánál a vártnál kissé hamarabb, június 12-én hajnalban, a tetőzési időszak kezdetén állt be. A jelenség hátterében a bajai mércétől 7 km-re északra lévő Veránka-szigeten lévő nyárigát átszakadása áll. A Veránkai nyárigát 275 ha nagyságú területet védett. A gát szakadása június 12-én hajnalban következett be, a terület északi oldalán. A környékbeli mérések alapján a területen legalább 2,3 m átlagos elöntési vízborítást feltételezhetünk, tehát a beömlő víz térfogatát 6,3 millió m ’-nck számíthatjuk. A feltöltéshez szükséges víz nagy része a gemenci hullámtérből származott, de az esemény a főmederben is okozott néhány cm-es vízszín-csökkenést, ami jól látszik a közeli vízmércék idősorán (3. ábra). Egyúttal a tetőzés időpontja néhány órával előbbre került az „eredeti” helyzethez viszonyítva. A vázlatos rekonstrukció alapján azt feltételezhetjük, hogy a szakadás nélkül a tetőzés Bajánál 1-2 cm-rel magasabban és 6-8 órával később következett volna be. 3. Az árvízvédekezési munkák 3.1. Megfigyelések az árvíz alatt A vízállás és vízhozam kapcsolat időbeli változásainak a vizsgálatai alapján következtethetünk arra, hogy a meder és azzal együtt a hullámtér vízszállító képessége változik-e kedvező, vagy kedvezőtlen irányba. A következőkben az
