Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)
Láng István: A 2013. évi rendkívüli dunai árvíz elleni védekezés országos irányítása
A 2013. évi rendkívüli dunai árvíz elleni védekezés országos irányítása 15 problémájának kérdését vetette fel. A helyi- és a központi védelemvezetés egyaránt szükségesnek tartotta a korábbi szakaszmémök és védelemvezető Koltai Gábor nyugdíjas vízügyi szakértő behívását, aki a védvonal kiépítését korábban már többször irányította. A megbízott irányító jól mérte fel a helyzetet és az eddigiektől eltérően szélesebb alapokon indította meg az ideiglenes védvonal építését. Döntésének jelentőségét a védmüvet ért terhelés egyértelműen igazolta. A döntés ebben a helyzetben azért volt nehéz, mert emiatt lényegesen több homokzsák beépítése vált szükségessé. A közel 5 km-es szakaszon ilyen jelentős mennyiségű védelmi anyag beszállítását már nem lehetett egy pontról irányítani, ezért Csont Csabát is kirendelték védelemvezetőnek és az ideiglenes védmü kiépítését a két végpontról kettős irányítással oldották meg. A levonuló árhullám a Dunakanyarban ismételten előtérbe helyzete az önkormányzati védekezéseket és a vízügyi műszaki irányitók biztosítását. A 2002. évi és 2006. évi dunai árvíz után több helyen már olyan vízügyi műszaki irányítókat tudtak kirendelni, akik ezeken a helyeken a korábbi árvizeket is levezényelték, így pontosan ismerték a helyszínt és a feladatokat, (pl. Kerti Andor Visegrádon). Azoknál az önkormányzatoknál viszont, melyek laposabb partokkal rendelkeznek és a korábbi nagyobb területeket veszélyeztette a rekord árvíz, igen sok újszerű probléma jelentkezett. Több helyen fordult elő, hogy egy településen egyetlen műszaki irányító nem volt elég, további személyeket kellett kirendelni, hogy a keletkezett problémákra műszaki válasz szülessen. Itt jelentkezett a terep geodéziai felvételének hiánya, aminek alapján a kiépítendő ideiglenes védmüvek helyét és magasságát meg lehetett volna határozni. Ezért mérőcsoportok átrendelése vált szükségessé, melyet idő hiányában sokszor a kirendelt védelemirányítók kezdeményeztek saját embereik odarendelésével, az OMIT jóváhagyását kérve. Minden árvíznél, amely rekord szinten vonul le, kérdésessé válik, hogy a magaspartként nyilvántartott területek meg tudják-e védeni a mélyebb mögöttes területeket. Szigetmonostor esetében a rekord vízszint hatására megszűnt a magaspart védképessége és a víz elindult a védettnek hitt mély területen fekvő Szigetmonostor felé. A lokalizálás azért okozott nehézséget, mert a korábban magaspartként nyilvántartott szakasz vélhetően átázott és átszakadt, de a sürü erdőben nem lehetett tudni, hogy hol. A Duna parton csak azt lehetett látni, hogy a víz elindult Szigetmonostor irányába. A kialakult szakadást - helyhiány miatt - csak helikopterek segítségével volt esély elzárni, ehhez azonban a vízben álló erdős részeket ki kellett vágni. Ezt a rendkívüli nehéz feladatát az ORFK Készenléti Rendőrség Tűzszerész Szolgálata, Kiss Imre vezetésével hatékonyan hajtotta végre.
