Szlávik Lajos (szerk.): A 2013. évi dunai árvíz (Vízügyi Közlemények, Különszám, 2013)

Jakus György: A fővédvonali védekezés tapasztalatai a 2013. évi dunai árvíznél

122 Jakus György Az önkormányzati védekezés irányításával kibővített, megnövekedett felada­tokat, az esetleges egyidejű dunai és tiszai védekezést is figyelembe véve, meg­állapítható, hogy nem áll rendelkezésre annyi tapasztalt műszaki irányító, amennyi az árvíz kártétel nélküli levezetéséhez szükséges lenne. Különösen kevés a helyismerettel rendelkező szakember. A védelemvezetők nem rendelkeznek az irányításhoz szükséges korszerű esz­közökkel. Még mindig a zömében elavult papír-alapú védelmi és lokalizációs tervekkel dolgoznak, ezért csak az elmúlt évek nagy árvizeinél szerzett tapaszta­lataik miatt voltak képesek a rendkívüli helyzeteket kezelni. Az elöregedés mér­téke egyre nagyobb, a tapasztalatátadás egyre nehezebb. A kevés helyismerettel és tapasztalattal rendelkező irányító is szinte nélkülözhetetlen, így kritikus idő­szakokban helyettesítésük azaz a pihenés biztosítása nem megoldott, idő előtti kifáradásukra kell számítani. Az LNV-t sorozatosan meghaladó vízállások újra írták a magaspartokkal kap­csolatos védelmi beavatkozások lehetőségét. A fejlesztések nagy kérdése, hogy a jövőben mit csinálunk az „alacsony” magaspartokkal. Ez az árvíz is igazolta, hogy valamennyi érintett önkormányzati területen szükség van a vizügyi szakemberre (ez további létszám problémákat vet fel). A védekezés-irányítás jelenlegi szabályai hibásak. Valamennyi területen a védeke­zés teljes időszakában biztosítani kell a vízügyi irányítást. Vagyis a védelmi rendszereken történő beavatkozásokat csak a vízügyi szakember irányíthatja. Ezt igazolja a KKB NVK határozata is, amely az önkormányzati területeken is a víz­ügyi irányítást rendelte el. A jogi bizonytalanságok, a védelmi bizottságok tapasztalatlansága, a kataszt­rófavédelmi szervezet útkeresése védekezés-irányítási anomáliákhoz vezetett. A tapasztalatok összefoglalása: • A védvonalak magasítása nem jelentett problémát (kivéve Győrújfalu). • Áttolódott a hangsúly a talajmechanikai problémákra (kevés szakember, sok jelenség). Hangsúlyeltolás kell a kutatásokban a talajmechanika irányába. A gátak, az altalaj hibája már nagyobb veszélyt jelent, mint korábban az előre­jelzésé. • Az őri létszám megerősítése jó döntés volt, de a végrehajtásához külső erők kellettek. • A létszámnyilvántartás nehézkes volt. • A magaspartok helyzetét tisztázni kell, mert ezek „kimerülés” megle­petést okozhat. • A gátak magasítása megerősítette az igényt a hullámtér rendezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents