Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Komptragédia emlékműve – Paks-Biskó
1887. június 18. szombat tragikus nap volt Paks történetében: a kalocsai Jézus Szíve búcsúra igyekvő, közel 400 fős tömeg alatt elsüllyedt a komp. A tragédiának 224 halálos áldozata volt, zömmel asszonyok és gyerekek. Ez volt az ország történetének egyik legtöbb áldozatot követelő vízi katasztrófája. Az áldozatok megdöbbentően nagy száma még a ma emberét is elborzasztja, a tragikus történet pedig máig ható tanulságokkal szolgál, s megérdemli, hogy megőrizze az emlékezet... Azon a baljós szombat reggelen a város még az előző napi képviselőválasztás fáradalmait pihenve ébredezett, aminek eredményeként Szeniczey Ödönt - csekély szavazattöbbséggel Szluha István ellenében - a paksiak országgyűlési képviselővé választották. A paksi hívek közül azonban már sokan korán fölkeltek, mert búcsúba készültek. A Lourdes-i csoda, a kis Bernadette 1858-as látomásainak híre hazánkba is eljutott. A kalocsai jezsuiták 1883-tól, a Jézus Szent Szíve ünnepét követő vasárnapon rendszeresen búcsút szerveztek, amely mindig sok hívet vonzott Kalocsára; gyakran 7-8 ezer ember is összegyűlt egy-egy búcsún. A legtöbben Pest, Bács, Fejér és Tolna vármegyéből jöttek, akik közül számosán már 17-én, pénteken megérkeztek. A Duna túlsó partján lévő Paksról a hívek már ötödik éve szervezetten indultak Kalocsára. A búcsújárók szombaton kora reggel a Főutca és a Kápolna utca sarkán álló Szent Vendel kápolnánál gyülekeztek. Onnan 7 óra tájban, egy rövid ima után, Spiesz János apátplébános és Varga Károly segédkántor vezetésével lassú menetben vonult le a töltésen a mintegy négyszáz zarándok, a város déli határán lévő biskói révhez. A búcsúsokat kellemetlen hideg, szeles idő fogadta a révnél. Mindenki egyszerre tódult fel a kompra, hogy az apátplébánossal együtt keljen át a túlpartra. A túlterhelt komp - amely 150 embert még biztonsággal elbírt volna - imbolyogva indult meg, s amikor hirtelen erős hullámzás és szél támadt, a parttól alig néhány méterre süllyedni kezdett. Leírhatatlan borzalmak színhelyévé vált ekkor a Duna. Arti- kulátlan ordítozás, szívtépő jajveszékelés hangja töltötte be a folyót. Százak lógtak az elsüllyedt komp szélén, deszkákon, de sokaknak nem jutott hely. A községben 10 óra után terjedt el a szerencsétlenség híre és mindenki hozzátartozói keresésére sietett, de már csak néhány fulladozót tudtak megmenteni a csónakokkal. Egyre-másra halászták ki a folyóból a tetemeket; a parton sorban feküdtek az eltorzult arcú férfiak, nők, gyermekek, öregek. Alig volt olyan katolikus család, akinek ne lett volna halottja. A papok és a kántorok több napon keresztül, reggeltől estig temettek. A korabeli sajtóközlemények alapján úgy tűnik, két ember tehető felelőssé a tragédia bekövetkezéséért: a komp bérlője - mert a túlterhelés ellenére elindította a kompot -, és az apátplébános, aki magára hagyta a búcsúsokat, amikor a szekerén ülve nem figyelt a tömegre. A tragédia emlékét a katolikus templom előtti emlékmű, a Szent Vendel kápolna melletti, felújított kereszt és a biskói révnél 1903-ban felállított Jézus-szobor őrzi. A szobor bal kezében fakeresztet tart, jobbjával pedig a Dunára, a tragédia helyszínére mutat. A Paksi Atomerőmű építésekor a biskói rév megszűnt, helyén hidegvizes-csatoma létesült. A korábbi, homokkőből készült emlékmű, amely erősen lepusztult állapotban volt, az atomerőmű üzemi területére került. A vállalat vezetése 2000- ben új emlékművet állíttatott, néhány száz méterrel feljebb a régi helyétől. Az új Krisztus-szobor Farkas Pál műtermében, bronzból készült; az áthelyezett eredeti talapzatra állították fel, s 2000. június 16-án ünnepélyesen fölszentelték. Az emlékmű mementóként figyelmeztet a Duna veszélyeire és az emberi felelőtlenségre... Források: Duna Vidéke, Paksi Lapok, Budapest 1887. júniusi számai Bors József: A paksi búcsúsok dunai nagy szerencsétlenségének története, Paks, 1937. Monument of the Bisko ferry disaster. On the18th of June, 1887, some 400 pilgrims from Paks, eager to cross the Danube for the Heart of Christ festival service at the Kalocsa shrine boarded the Bisko Ferry built to carry 150 persons. Choppy waves created by a sudden strong wind flooded and sunk the overcrowded ferry a short distance from the bank. Panic turned the Danube a site of terrible scenes. The catastrophe has claimed 224 lives, mostly women and children. No water related tragedy of similar magnitude has occurred since in Hungary. A statue of Christ holding a wooden cross in his left hand, the right pointing to the accident’s site has been erected at the Bisko Ford in 1903 as a warning against the hazards of the Danube and human irresponsibility. ■ Das Fährunglück von Biskó. An einem Samstag, den 18. Juni 1887, hat sich eine beinahe beinahe 400 Personen starke Menschenmasse an Bord des für 150 Fahrgäste ausgelegten Fähre von Biskó angesammelt, die von Paks nach Kalocsa unterwegs waren, um dort der Wallfahrt „Herz Christi“ beizuwohnen. Das schon schaukelnd losfahrende Fahrzeug wurde plötzlich von starkem Wellengang und Wind erfasst und begann wegen der Überbelastung kaum einige Meter vom Ufer zu sinken. Die Donau wurde zum Schauplatz einer unbeschreiblicher Tragödie. Es gab 224 Todesopfer, vor allem Frauen und Kinder. Das war die größte Wasserkatastrophe Ungarns. Das Denkmal erinnert wie ein Memento auf die Gefahren. N 18” 51'39" (1 8 86") E: 46" 35'32” (46.59") 95
