Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Sió torkolati mű (árvízkapu)
Amikor az 1956. évi jeges árvíz végigpusztította a Duna alsó szakaszát, a szakemberek eltökélték, hogy olyan árvízkaput létesítenek a Sió-csatornán, amely meggátolja a dunai árvizek behatolását a csatornába, egyszersmind lehetővé teszi, hogy a Sió vizét átvezessék a Dunába. Ez idő tájt a Balatont a Dunával összekötő, hajózható Sió-csatorna állt a balatoni fejlesztési elképzelések középpontjában. A terv szerint - amennyiben hat átzsilipelő műtárgyat is építettek volna - a hajózhatóvá tett csatornán folyamatosan leúsztathatták volna a Dunára a balatonfüredi hajógyárban épített hajókat, nem csak az egyébként rendszertelen nagyvízi vizeresztések idején. A VIZITERV mérnökei ugyancsak c koncepció alapján tervezték meg a torkolati műtárgyat, a következő célok érdekében: 1. Kizárni a dunai árvizeket a csatornából 2. Állandó hajózási vízszintet biztosítani az alsó szakasz 27 km-es hosszán, egészen Sióagárdig 3. Alkalmanként 10-40 millió m3-re csökkenteni a hajózási célú balatoni vizeresztések vízszükséglet 4. Téli kikötőt létesíteni a hajók számára 5. Vízigényes ipar telepítésének lehetőségét kidolgozni Szekszárd és környéke számára 6. Öntözővizet biztosítani a környék mezőgazdasága számára A szekszárdi térség kiemelkedő beruházásaként megvalósuló, 124 méter hosszú műtárgyat 1968 tavaszán kezdték építeni és 1973. december 28-án helyezték üzembe. A Sió-csatoma torkolata felett 2,7 km-rel, a gemenci térségben létesített vízlépcső mindkét része (a duzzasztó és a hajózsilip) a Sió felé duzzasztóműként működik, ha a dunai vízállás nem éri el a 87,50 méteres duzzasztási szintet. Dunai árvíz idején a hajózsilip és a duzzasztómű egyaránt árvízkapuként funkcionál, miután a Duna rövid ideig tartó magas vízállásait képes kizárni a Sió alsó szakaszáról. A Vízügyi Építő Vállalat egy bevágásban építette meg a műtárgyat, ezért alakulhatott ki a napjainkban közkedvelt horgászhely, a Keselyűsi Holt-Sió. A műtárgy hajózsilipje és duzzasztója egyaránt 13,5 m széles, a hajózsilip 95 m hosszú. A hajózsilip alsó végében két támkapus elzárást készítettek: az egyiket a hajózás biztosítására, a másikat az árvizek kizárására. Magas vízállás esetén a hajók zavartalan áthaladását a billenőhíd segíti. A Magyar- országon elsőként beépített elektromos vezérlésű olajhidraulikus zsilipkapu- és billenőhíd-mozgató berendezést az osztrák HÖRBIGER AG. tervezte és készítette. A méretek 1800 tonnás uszályok át- zsilipelését is lehetővé teszik. Mivel az egykori gazdaságfejlesztési elképzelések nem valósultak meg, az eredeti működtetési feladatok egy részét nem kell ellátnia a torkolati műnek. A természetvédelem és vízi ökológia felértékelődése új funkciókat ad a műtárgynak. A duzzasztással lehetőséget nyújt a holtágak vízpótlására. Rövid lefutású dunai árvíz esetén a magas vízszintek kizárásával a Sió alsó szakaszán, a Duna-Dráva Nemzeti Park területén árvízkor is biztosíthatók a vadállomány életfeltételei. Az utóbbi időben újból szeretnék hajózhatóvá tenni a Siót, mert az alsó szakaszon érintett önkormányzatok turisztikai vonzerőt látnak ebben. A Sió torkolati műtárgyának működtetésével a Duna-Dráva Nemzeti Park területén vadregényes helyeken hajózhatnának a kirándulók. Források: Épül a Sió árvízkapu. Vízgazdálkodás, 1968. 5. sz. Horváth Emil Klingl Béla: A sárközi Duna jobbpart vízügyi létesítményei. Székesfehérvár, é.n. Klingl Béla: Harmincéves a Sió torkolati mű. Aqua Mobile, 2004. július Kopár István: A Sió-csatorna életképessé tételét célzó fejlesztési elképzelések. Közlekedéstudományi szemle, 2006. 8. sz. Markó Elek: A Sió torkolati mü Hidrológiai Közlöny, 1975. 12. sz. A Sió-torkolati mü felavatása. Vízgazdálkodás, 1974. 3. sz. Szlávik Lajos: A Sió-vízrendszer szabályozásának és a balatoni vízpótlás gondolatának történeti áttekintése. Vízügyi Közlemények, 2005. évi különszám Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. Bp„ 2005. The Sió tailworks (the floodgate). Commenced in 1968, the project was terminated in 1973. At that time development plans were focussed on a navigable Sió Canal as a link between Lake Balaton and the Danube. The two main parts of the structure are the flood gate and the ship lock. The main function of the first is to exclude Danube floods from the 27 km long downstream Sió reach and to make the same navigable. At Szekszárd and upstream of the tailworks a ship landing and a winter port were built. Growing interests in nature conservation and aquatic ecosystems have offered additional functions, namely supply fresh water to severed Danube arms. ■ Das Bauwerk an der Mündung der Sió (das Hochwassertor) entstand zwischen 1968-1973 (Jahr der Inbetriebnahme). Damals stand der schiffbare Sió-Kanal, der die Donau mit dem Plattensee verbindet, im Mittelpunkt der Entwicklungskonzepte für den Plattensee. Das Bauwerk besteht aus zwei Hauptteilen, einem Hochwassertor und einer Schiffsschleuse. Die wichtigste Aufgabe des Werks ist die Aussperrung des Hochwassers der Donau aus dem unteren Abschnitt der Sió und die Schiffbarmachung des unteren, 27 km langen Abschnitts der Sió. In Szekszárd wurden oberhalb des Mündungsbauwerks ein Schiffanlegeplatz und ein Winterhafen errichtet. Mit steigender Bedeutung des Naturschutzes und der Wasserökologie erhält das Werk mit der Sicherung des Wassernachschubs der toten Flussarme eine neue Funktion. 85
