Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Leeresztő- és hajózsilip – Siófok
A zsilip története egybeesik a Balaton vízszintszabályozásának históriájával noha nem olyan régi időkre nyúlik vissza, ahogy azt egyes történészek és természettudósok - egészen a 20. század közepéig - feltételezték. A régészeti kutatások szerint a rómaiak nem építettek Siófok környékén a Balaton vízszintjének szabályozására szolgáló zsilipet, jóllehet egyedül ez a hely alkalmas arra, hogy a megáradt tó vizét a Sió völgyében levezessék. Az első siófoki, hét nyílású, de még faszerkezetű zsilipet - Klein Károly és Botka László tervei alapján - 1863-ban építette meg Cathry Szaléz (1833- 1901) mérnök-vállalkozó. Ezt a munkát a Déli Vaspálya Társaság szorgalmazta leginkább, miután a Balaton áradásai gyakorta fenyegették a megépült vasúti pályatestet. De a tó déli parti birtokosaiból alakult Somogyi Balaton Leszállító Társulat éppúgy támogatta a kezdeményezést, mint a Sióberki Társulat, amely a Balaton körüli mocsarak, berkek lecsapolá- sában és hasznosításában volt elsősorban érdekelt. Az első siófoki zsilip megépültével a vita is állandósult. A legfőbb kérdések: mikor és mennyi vizet kell ereszteni, s vajon a zsilip (és a Sió-csatorna) méretei megfelelnek-e az igényeknek? A zsilip 9 m-Vs-os áteresztőképessége és a Sió meder kiépítettsége kevésnek bizonyult a Balaton árvizeinek mérséklésére. Ezért fogtak hozzá 1891 -ben a Sió-csatorna mederbővítéséhez, s Hekler Károly (1859-1902) kir. mérnök tervei alapján egy új, immár betonból épített zsilip kivitelezéséhez. Az 50 m3/s áteresztőképességű zsilipet 1892 novemberében adták át rendeltetésének. A zsilip üzemeltetési szabályzatában igyekeztek közös nevezőre hozni az egymástól eltérő érdekeket, s állami műszaki felügyelet alá vonták a vízeresztéseket - a zsilipeket csak engedéllyel lehetett nyitni és zárni. Az 1910-es, majd az 1930-40-es években „felértékelték” a Sió-csatomát, mely az ország gazdaság- fejlesztési terveiben a Balatont és a Dunát összekötő hajózási útvonalként szerepelt. Mind nagyobb szükség mutatkozott a siófoki zsilip ismételt bővítésére. Ditróy János (1879-1961) irányításával készítették el a hajózsilip terveit, s Hock Károly és Schmitz Ervin vezette azt az építkezést, amely lehetővé tette, hogy a fejlődő füredi hajógyárban épült folyami szállítóhajók, jégtörők és a Balaton-felvidéki útépítési kőszállítmányok uszályai a Dunára jussanak. A háború eseményei megakasztották a munkát, de a helyreállítások befejezése után újult erővel fogtak a hajózsilip megépítéséhez. A vízleeresztő zsilipet és a hozzá csatlakozó energiatörő medencét 12,4 x 28,5 m alapterületű, 4 méter belső magasságú keszonra alapozták. Ilyen nagy süllyesztő szekrényt 1947 előtt még nem építettek Magyarországon. A 12 méter hasznos szélességű és 83,5 méter hasznos hosszúságú hajózsilip akár 1200 tonnás uszályok áthaladását is lehetővé teszi. Az átépített leeresztő- és hajózsilipet TILDY Zoltán köztársasági elnök avatta fel 1947. szeptember 22-én. Az egykorú újságok híradása szerint a Balatonról egész hajóraj indult a Sió-csatornán át Budapestre, az egyik hajó fedélzetén a köztársasági elnökkel. A későbbiek során a Sió-csatoma hajóforgalma elmaradt a tervezett mértéktől, s napjainkban is minimális a hajózási kihasználtsága. A térség árvízi biztonsága viszont jelentősen megnövekedett. A 20-21. század fordulóján a Balaton alacsony vízállása okozott riadalmat a tókömyéki idegenforgalomból élők között. Fölvetették a Balatonnak a Rábából történő vízutánpótlását is. Szerencsére a tó vízforgalma nem az idegenforgalmi idényeknek, hanem a természet erőinek engedelmeskedik. 2006 tavaszán viszont már a balatoni „árvizről” szóltak a híradások. Mindenesetre tanulságos, hogy a tó 2000. április 30-tól egészen 2005. szeptember 1-ig lefolyástalan volt, a vízlceresztő zsilipet 64 (!) hónapon keresztül nem kellett megnyitni, mert a tó a kevés csapadék és a megnövekedett párolgás miatt vízhiánnyal küszködött. A tó természetes vízháztartása ezt követően helyreállt. A siófoki zsilip kezelője a Közép-dunántúli KÖVIZ1G Balatoni Vízügyi Kirendeltsége. Források: Katona Ottó Tóth Ámítva: A siófoki zsilip történetéből. www.kdtvizig.hu Virág Árpád: A Sió és a Balaton közös története. Bp„ 2005. Outlet weir and ship lock - Siófok. Controlling the water level in Lake Balaton is of paramount interest to the owners of riparian properties and recreation seekers alike. Early evidences suggest that the Romans have already lowered undesirably high levels by means of a sluice. More recent efforts at controlled management of lake water date back to 1863, when the first timber sluice at Siófok was built. In response to the growing demands for more accurate and faster level control a new concrete sluice was built in 1892, which was enlarged further in 1947 and to which a ship lock was added to create a link to the Danube over the Sió Canal. Ablass- und Schiffsschleuse - Siófok. Die Schleuse von Siófok ist eine Schlüsseleinrichtung der Wasserwirtschaft am Plattensee. Dass die Römer den Wasserstand des Plattensees mit einer Schleuse reguliert haben sollen, ist lediglich eine Hypothese. Zur Regulierung des Wasserhaushalts des Sees wurde zuerst eine Schleuse aus Holz im Jahre 1863 in Siófok erbaut, später wurde zur Bedienung der gewachsenen Ansprüche im Jahre 1892 eine neue Schleuse aus Beton errichtet. Die Schleuse wurde 1947 erweitert und im Interesse der Schifffahrtsverbindung Donau-Plattensee mit einer Schiffsschleuse versehen. N 18° 02' 40" (18 04°) E. 46° 54' 25" (46.91") 83
