Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Malom-tó és vízimalom – Tapolca
A tapolcai Malom-tó környékén erednek azok a meleg vizű források, amelyekről Tapolca (Topulza, Toplica) város szláv eredetű („meleg víz”) nevét kapta. A fiatal szarmata mészkő a 210-230 millió éve képződött felső-triász dolomitra támaszkodik, amelyből hideg karsztvizek érkeznek. Ugyanez a dolomit több száz méterrel lejjebb is megtalálható, ahol a kihunyt tűzhányók utóvulkáni működésének köszönhetően az oda lejutó víz kb. 40 °C-ra felmelegszik és a repedéseken keresztül fölfelé áramlik. E két forrásból keveredve jött létre az a 18-20 °C-os víz, amely a kőzetben járatokat kialakítva, észak felől áramlik a Malom-tó (vagy más néven Nagy-tó) forrásai felé. A Tapolca-patakot, a Malom-tó túlfolyó vizei táplálják. Régebben elveszett a vize a Tapolcától délre levő mocsaras réten. Jelenleg szabályozott a medre, és Szigligcttől délre éri el a Balatont. A település névadó forrásait talán már a rómaiak is tóvá duzzasztották, hogy malmot hajtsanak vele. Még ma is láthatóak a római kor maradványai a város különböző pontjain. A házak alatt jelenleg látható boltozatokat, amelyekből a víz előtör, szintén ők építhették. A város a 14-16. században élte virágkorát: közigazgatási és gazdasági-kereskedelmi szempontból is fontos központnak számított. A 15. századtól kezdve a karthauzi szerzetesek gyakorolták a kegyúri jogokat a város fölött. A tavat a történelem során többször is felduzzasztották. Erre vonatkozó legutóbbi adataink a 19. század végéről, illetve az 1930-as évekből származnak. A jelenlegi Gabriella Hotel eredetileg malom volt, amelyet az évszázadok alatt többször is átépítettek. Egykori hatalmas kerekét a Malom-tóból lezúduló víz hajtotta. A ma is látható malomkerék azonban már csak dekoráció. 1959-ben hozzáláttak a tó környékének rendezéséhez, de még hosszú ideig fürdésre, csónakázásra használták a vizet a helybeliek. A tó különleges és védett faunájához tartozik egy vöröses színű hal- fajta, a fürge csel le. A fürdőzőket ma már a tapolcai Strandfürdő három medencéje várja, a gyógyulni vágyók pedig ellátogathatnak az 1902-ben, kútásás közben felfedezett sziklaüreg mellett épült kórházbarlangba is. A tavasbarlangi kórház 1925 óta működik, s légzőszervi, légúti, allergiás és asztmás betegek gyógyítására, hörghurut és tüdőtágulás kezelésére specializálódott. Gyógyhatása az állandó hőmérsékletnek, a magas széndioxid- és radon-tartalomnak, valamint a szinte teljes por- és csíramentességnek, gyakorlatilag a pollenmentességnek is köszönhető. A Tavasbarlang összeköttetésben van a Malom-tóval, mivel annak felduzzasztásával vált lehetővé a barlangi csónakázás, illetve a tó leeresztése esetén a barlangban is csökken a vízszint. Mivel a mélyművelésű bauxitbányászat révén egyre több karsztvizet termeltek ki, 1981 -ben már nem lehetett csónakázni a tavas-barlangban. Miután azonban jelentősen csökkentették a vízkiemelést, 1995-től újra lehetővé vált, hogy csónakázás közben mutassák be a barlangot. Egyébként a karsztvíz kiemelését a Malom-tó is megsínylette, ezért 1984-1998 között a Balaton-Felvidéki Vízitársulat víz-visszaforgatásos megoldással, illetve karszt- vízkútból való vízpótlással állította vissza a tó biológiai és hidrológiai egyensúlyát. Érdemes elsétálni az ódon épületekkel és magas kőfalakkal körülvett Malom-tó, és a belőle elfolyó víz újabb duzzasztásával kialakított Kis-tó felújított, hangulatos partján, valamint a mellette található, barokk felépítményű Szentkúthoz, mely valamikor a Véndck-hegy lábánál fakadó forrást díszítette. A forrás azóta elapadt, az összedőlt épületet pedig 1984- ben itt állították fel újra. A kőhomlokzat timpanonja alatt látható Udvardy Erzsébet Madonna című műve. A gondos felújítás eredményeképpen az évszázados bekarcolások is jól olvashatóak a köveken. A Kis-tó duzzasztását egy másik malom hasznosította, ez azonban romos állapotában felújítás előtt áll. Meghajtó kereke már hiányzik, ám a víz hozzá- vezetésének módszere így is tanulmányozható. Források: Kovács Imre: Adalékok Tapolca történetéhez, 1957-1965. Tapolca, 1990. Nagy Jenő: Tapolca vázlatos története. Tapolca, 1980. Tóth József Tapolca - látnivalók. TKM füzetek, 456. Bp„ 1993. Mill pond and water mill - Tapolca. Traces imply that the Romans have already impounded the spring yields to drive water mills. The town has flourished in the 14th to 16th centuries and developed into an important regional centre of public administration, economy and trade. Several documents dating from the Middle Ages provide evidences of impoundment and diversion to a millrace of the spring effluents. The old mill has recently been converted into a hotel. Mühlteich und Wassermühle — Tapolca. Die Quellen, die auch Namensgeber der Gemeinde waren, wurden vielleicht schon zur Römerzeit zum Teich gestaut, um mit dem Wasser eine Mühle anzutreiben. Die Stadt erlebte ihre Blütezeit im 14.-16. Jahrhundert, als sie ein wichtiges Verwaltungs-, Wirtschafts- und Handelszentrum war. Das Wasser der Quellen wurde auch im Mittelalter mehrmals zum Teich gestaut, um mit dem von hier aus abgeleiteten Wasser Mühlen anzutreiben. Die alte Mühle funktioniert heute als Hotel. N 17° 26'26" (17 44°) E: 46° 52' 52" (46.88°) 77
