Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Szivattyútelep – Decs-Lankóc
A Sárköznek ez a része a 18. századig a Duna nyílt ártere volt. A 19. században megkezdett ármente- sítési-töltésépítési munkálatok részeként, 1881- ben egy 1,5 méter nyílású zsilipet létesítettek a Kis-Duna csatorna torkolatánál; ennek segítségével vezetik át a megépült árvédelmi töltések mentett oldalán összegyűlt belvizeket. Tudnivaló, hogy a Sárköz vidéke az 1885-1896. években igen súlyos belvízkárokat szenvedett. Egy töltéstestbe beépített zsilip árvízi szempontból mindig veszélyes pontnak számít, mert megszakítja a homogén földgátat, s nagy víz esetén veszélyes áramlások, kiüregelődések képződhetnek ezeken a helyeken. Amikor tehát a Báta I. szivattyútelepet 1896-ben megépítették, körtöltéssel elzárták a lankóci zsilipet, mert abban reménykedtek, hogy a hátai zsilippel és szivattyúteleppel a teljes öblözetet vízteleníteni lehet. (A hátai belvízi szivattyútelepet külön is ismertetjük.) A lankóci zsilipet végül 1912-ben teljesen megszüntették. A kialakított hátai rendszer azonban főként a kismértékű esésviszonyok miatt nem működött kellőképpen. Előfordult, hogy Bátán a csatornában már nem volt mit szivattyúzni, miközben Bátaszék felett jelentős területek víz alatt álltak. 1916-ban a Szekszárd-Bátai Armentesítő Társulat új tervet készíttetett a belvizek Bátaszék feletti megosztására, a csatornák mélyítésére, valamint a vizek Lankóc felé terelésére egy - jóval később, Sárpilisnél 1948-ban megépített tűsgát segítségével, a Dárfoki csatornán. Az I. világháború kitörése után megkezdett, majd abbahagyott s az 1920-as évek elején folytatott munka keretében 1922-ben állandó szivattyútelepet építettek Lankócon, a megszüntetett zsilip helyére. Ebben az időben a gőzüzemű szivattyúk már elavultnak számítottak, ezért az új telepet 2 db 160, ill. 240 LE teljesítményű Sulzer Diesel motorral hajtott, 1916-ban gyártott GANZ Danubius kettős beömlésű centrifugál szivattyúval szerelték fel, amelyeknek 4 m’/s volt az összteljesítménye. A történethez tartozik, hogy az 1930-as években olyan nagy szárazság uralkodott a Sárközben, hogy a települések elöljárói a belvízcsatornák eltömését szorgalmazták. Hiába figyelmeztettek a szakemberek arra, hogy a vízhiányon csak az öntöző berendezések kiépítésével lehet segíteni, s a csatornák működésének hiányában, kissé csapadékosabb idő esetén megint beindul a mocsarasodás, - senki nem akarta vállalni a költséges öntözést. Az 1940-es években a 20. század leginkább belvizes időszaka köszöntött az országra, s a csatornák azonnal megteltek a mezőgazdaság számára káros vízzel. A térségi melioráció eredményként az új bátai (Báta II.) szivattyútelep megépítését követő időszakban javultak a Szekszárd Báta-főcsatoma csésviszonyai, ezért a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1987-ben megszüntette a lankóci telep üzemeltetését. (Igaz, a gépészeti berendezés elromlott alkatrészeinek beszerezhetetlensége is hozzájárult a döntéshez.) A 27 x 9 méter alapterületű telep egyes részei azonban mobil átemeléskor használhatók. Az 1998-2000 közötti belvizes időszak hatására az Igazgatóság mégis szükségesnek tartotta a belvízi átemelés újbóli megteremtését. 2002-ben láttak hozzá egy új, elektromos üzemű, kültéri szivattyútelep kiépítéséhez, amely majd a rekonstrukció befejezését követően felváltja a régi telepet. 1993 nyarán - a meglévő létesítményeket felhasználva - vízügytörténcti kiállítást hoztak létre az ódon falak között, s különféle régi eszközöket helyeztek el az udvaron. A volt gépészlakásban láthatók a mérnökök, társulati szakemberek és kubikosok használati tárgyai, valamint a régi térképek, fotók és árvízi emlékek. Források: Horváth Emil-Klingl Béla: A Sárközi Duna jobbpart vízügyi létesítményei. Székesfehérvár, é.n. V. Kápolnán Mária-Horváth Emil: A Duna megregulázása A bátai szivattyútelep. Báta, 2006. Lankóc lift station - Decs. The flood levees raised along the Sárköz region in the 19th century have prevented the surface runoff from draining by gravity to the recipient. As a remedial measure a pumping station equipped with two diesel driven units of 4 m3/s aggregate capacity was built at Lankóc on the Kis-Duna Canal in 1922. The station was abandoned in 1987, but work was started on a new, electricity driven plant in 2002. In the buildings of the old station and the operator’s living quarters items of the relevant history are on display. Lankóci-Pumpenanlage - Decs. Nach der Entwässerung im 19. Jahrhundert bereitete das nicht versickerte Oberflächenwasser in der Region Sárköz erhebliche Probleme.Sie konnten erst mit der 1922 erfolgten Übergabe einer dieselbetriebenen Oberflächenwasser-Pum- penanlage bei der Mündung des Lankóci Kanals an der Klein-Donau gelöst werden. Die Gesamtleistung der 2 Zentrifugalpumpen betrug 4 m3/sec. Im Jahre 1987 wurde die Anlage geschlossen, 2002 wurde jedoch mit dem Bau einer neuen elektrischen Pumpenanlage begonnen. Im alten Gebäude der Pumpenanlage und in der Mechanikerwohnung befindet sich eine Ausstellung über die Geschichte des Wasserwesens. N. 18*50'36" (18.84*) E: 46" 15'18“ (46 26“) 75
