Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Szivattyútelep – Karapancsa
A medrét, szélességét, folyási sebességét, vízszintjét állandóan változtató, vándorló, éltető-romboló Duna - történelme során - Baja alatt (Szeremle-Báta) két ágra szakadt, majd Bezdán-Kiskőszeg magasságában egyesült. A két Duna-ág közötti Mohács (Margitta)-sziget, amelynek területe 30000 hektár, a folyamszabályozások előtt észak-déli, nyugat-délkeleti lejtéssel szabad vízjárta terület volt. A sziget vízviszonyai megváltoztak a Ferenc- csatorna rendszeréhez tartozó Baja-Bezdáni tápcsatorna elkészültével (1875). A terület nyugati szegélyét határoló Duna-védtöltés - melynek megépítése a földtulajdonosok feladata lett volna - ekkor még nem épült meg. A tápcsatorna nyugati, sziget felőli oldalán a hajók lóvontatására alkalmas töltést építettek, s ezután a megáradt Duna vize már nem folyhatott közvetlenül a baracskai Duna-ágba. Az 1800- as évek végére egyértelművé vált, hogy a Duna védtöltését mielőbb meg kell építeni, s hogy a mélyfekvésű térség fölösleges belvizeit csak átemeléssel, szivattyúzással lehet elvezetni. Ezért épült a tápcsatorna jobb oldali töltése mellett, Hercegszántó határában - s lett a térség legjelentősebb belvízrendezési műve - a karapancsai szivattyútelep (1904). A természetes vízfolyásokat, fokokat összekötötték, kitisztították, s szükség szerint kiegészítették. A szivattyútelep a belvízcsatornák gyűjtőjének szerepét betöltő Kadia-Dunából (amely kitűnő horgászvíz) átemeli a fölösleges belvizet egy nyomócsatornán keresztül a Baja-Bezdáni tápcsatornába. A szivattyútelep gépi berendezését - két szivógáz- motorral hajtott turbinalapátos szivattyút - az építés korának európai színvonalán álló Ganz és Társa Gépgyár szállította és szerelte fel. Egyedisége, különleges érdekessége abból eredeztethető, hogy évtizedeken át fafütéssel állították elő a generátorgázt, s csak később átalakították elektromos meghajtásúvá. A gépek üzemeltetéséhez szükséges segédberendezéseket a magyar mérnökök tudását fémjelző Bánki-Csonka-féle motorral meghajtott transzmissziós tengellyel működtették. A laza talajra épített gépház süllyedését cementhabarcs besajtolással akadályozták meg. A meghajtást villamos üzeműre alakították át és a szivattyúk teljesítményét 1975-ben 5,7 m3/s-ra növelték. A telep - üzemidejét tekintve - ma is az ország egyik legtöbbet működtetett szivattyútelepe. 1956 márciusában a sziget egészét, a szivattyú- telepet is többméteres víz és jég borította el. Az elöntés szintjét emléktáblák jelzik a gépház falán. 1985 június 19-én a nyugdíjas Bognár József gépész közreműködésével még egyszer gázmotoros üzemmel működtették a telepet és erről film is készült. A szivattyútelep tervezői, építői a természet rendjéhez jól illeszkedő, funkciójában, megjelenítésében egységes, környezetével harmonizáló, átgondolt vízügyi-műszaki alkotást hoztak létre. Maradandót, egyszerűt, szépet, hasznosat alkottak. A 20. század hajnalán létesített telep a kor magas fokú technikai tudását egyesíti és tükrözi. Hozzáértéssel, fegyelmezett munkával, teljes biztonsággal üzemeltették egykor is, ma is. Természetes légkörével, hangulatával magába süríti, egyszersmind alakítja, formálja a táj életét, az ember és a természet kölcsönösségét példázva. A szivattyútelep időtálló épületei a korai organikusökologikus építészet szellemiségét reprezentálják, s gépi berendezései ipartörténeti értékek. A több mint százéves telep igényes, az eredetivel azonos, teljes felújítása 2005-ben fejeződött be. A tárgyalóteremben kiállított dokumentumok segítségével képet alkothatunk a magyar vízgazdálkodás egykori kiemelkedő mérnöke, Ihrig Dénes szakmai életútjáról. Források: Faludi Gábor: A Ferenc-csatorna és Türr István. ADU- KÖVIZIG, Baja., 2004. Faludi Gábor: A Karapancsai szivattyútelep. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2008. Ihrig Dénes: A karapancsai szivattyútelep biztosítása. Vízügyi Közlemények 1934. 1. füzet. Józsa István: A hazai belvízvédelem muzeális szivattyúi. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2008. Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon. Bp., 1960. Pálfai Imre: Magyarország holtágai. Bp., 2001. Nebojszki László: Az Alsó-Duna-völgyi vízi világ. Természet Világa, 2003. 9. sz. Lift station - Karapancsa. The key item of the Mohács Island land drainage scheme is the lift station built in 1904 to pump the undrained runoff into the Baja-Bezdán Principal Canal. The generator gas needed to drive the two turbine-blade machines has been produced for decades in wood-fired generators. The buildings are considered masterpieces of the early organic-ecologic architecture. Regardless of the changeover to electricity-driven pumps in 1960, the station was declared a monument of technical history. Pumpenanlage - Karapancsa. Die im Jahre 1904 erbaute Anlage ist das bedeutendste, zur Lösung des Problems Oberflächenwasser dienende Bauwerk der Region, das das überflüssige nicht versickerte Oberflächenwasser der Mohács-lnsel in den Einspeisekanal Baja- Bezdán überhebt. Das zum Betrieb der mit zwei Sauggasmotoren angetriebenen Turbinenmaschine der Pumpenanlage erforderliche Generatorgas wurde Jahrzehnte lang mit Holzbeheizung hergestellt. Die Gebäude sind Kunstwerke der frühen organisch-ökologischen Architektur. Die Anlage ist ein Denkmal der Technikgeschichte. Seit dem Umbau im Jahre 1960 werden die Pumpen mit elektrischen Motoren angetrieben. N: 18° 53‘ 37" (18.89°) E: 45° 56’38" (46.94°) 65
