Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Máriakönnye (Vodica) – Baja
Bajától három kilométerre délre, a Szerbiába vezető, századok óta forgalmas út jobb oldalán óriási platánfák alatt egy templom (egykor kápolna) áll, két - már a 18. században vallásos tiszteletnek örvendő - forrás mellett. Vodica (vizecske) a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye legnagyobb Mária-kegyhelye. VII. Plus pápa 1816-ban nyilvánította azzá, és teljes búcsút engedélyezett az ide zarándoklóknak. A 18. század elejére a török hódoltság korát megelőző népesség szinte eltűnt a Bácskából, noha már akkor is éltek itt kézműves és kereskedő szláv telepesek, majd a török elől menekülő szer- bek kerültek a Duna mellé (Bajára és Szentendrére). A török kiűzése után a németek betelepülése- betelepítése különböző ütemben és intenzitással ment végbe. Baján és környékén horvát népcsoport (bunyevác, sokác, rác) is él. A kegyhely hiteles története ismeretlen - noha magyar és szerb legenda külön-külön is él a bácskai nép ajkán. A magyar legenda szerint valamikor egy Mária-kép függött itt egy fán, és egyszer egy vándorlegény pihent meg alatta. Szegénységén és árvaságán, szomorú sorsán kesergett, amikor egyszerre csak vizcseppek hullottak a karjára. Mivel eső nem esett, a legény kíváncsian nézett fölfelé és úgy látta, hogy a Szüzanya szemeiből hullnak rá a könnyek. A Szűzanya meg is szólalt és azt mondta, hogy merítsen vizet a forrásból. Forrást előzőleg sehol sem látott a vándor, de csodálatos módon Mária könnyeiből forrás fakadt. Megmosakodott benne, és lelkileg teljesen megújult. A szerbek elbeszélése szerint egy magyar és egy szerb diák vándorolt ezen a tájon, amikor farkasok támadták meg őket. Ekkor észrevették a közelben egy magas fán a Szüzanya képét. Hozzá fohászkodtak, s csodálatos módon a farkasok nem bántották őket, megmenekültek. A veszély elmúltával egy közeli fa alatt találtak két forrást, egymástól nem messze. Megfogadták, hogy ezt a helyet Szűz Máriának fogják szentelni, ki-ki saját hitvallása szerint. És azóta is az egyik forrás körül a katolikusok, a másik körül pedig a görög- keletiek szoktak imádkozni. A dokumentumok tanúsága szerint 1810-ben építették a kápolnát, az oltárt pedig 1811-ben szentelték fel Szűz Mária születésének tiszteletére. A kegyhely főbúcsúját ezért Kisboldogasszony ünnepén, szeptember 8-án tartják. A három nyelvű Észak-Bácska e rangos ünnepi alkalmára az ország távoli részéből és külföldről - többségükben déli szomszédainktól több ezren érkeznek. A búcsú méltóságteljes, lüktető, színes találkozás. Az ingatlan tulajdonosa a Római Katolikus Egyház Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéje. A terület egészének ma a Ferences Rend bajai rendházával összeépült, illetve a mellette álló templomhoz tartozó Páduai Szent Antal Plébánia és az ottani egyházközség viseli gondját, Szent Ferenc szellemiségének megfelelően. Területe 2,5 hektár, amely lépcsőzetesen lejt a terület nyugati szélén húzódó Baja-Bezdáni-tápcsatorna, illetve a Duna felé. A tápcsatorna amolyan „zöld folyosó”, a térség legtisztább felszíni vizével. A két nemzeti park (Duna-Dráva és Kiskunsági) találkozásánál elhelyezkedő terület őshonos növényzete, madár- és állatvilága különösen gazdag. Máriakönnyén, mely egyházi ingatlan, Magyarországon egyedülálló, példamutató összefogással tanösvény, új arborétum, kirándulóhely, épített pihenőhely, játszótér született egyházi kezdeményezésre, nyertes pályázatokkal. Aki ide látogat, a kegyhely és a természet magasztos találkozásának részese lehet. Itt egyazon helyen átélhető és szemléltethető a természet védelme, a hagyományok tisztelete, a nemzetiségi-vallási együttélés és az értékek őrzésének fontossága. Egész évben látogatható, élménygazdag, ismeretszerző, találkozó-, kiránduló- és pihenőhely. Források: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Mo.-on. Bp., 1990. Bálint Sándor-Barna Gábor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza. Bp„ 1994. Falmii Gábor: Máriakönnye-Vodica. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2008. Nebojszki László: A Mohácsi-sziget. Természet Világa, 2007. 7. sz. The Virgin’s tears - Vodica. To the South of Baja Town, on the right-hand side of the since centuries busy road to Serbia, huge platen sycamore trees surround a church (formerly chapel) raised as token of religious veneration of two springs at one of which Catholics, at the other those of Greek-Orthodox faith worshipped in the 18th century already. Called Vodica (diminutive of water), the site is the most important Lady’s shrine of the Kalocsa-Kecskemét Principal Diocese, which was declared a shrine by Pope Pius the Vllth in 1816. The annual parish feast is held on Blessed Virgin’s day, the 8th of September. ■ Máriakönnye-Vodica. Südlich von Baja, an der rechten Seite der seit Jahrhunderten stark befahrenen Straße nach Serbien steht unter riesigen Platanen eine Kirche (einst eine Kapelle) mit zwei Quellen, die bereits im 18. Jahrhundert von den Gläubigen verehrt wurden: um die eine herum beteten die Katholiken, um die andere die Anhänger des griechisch-orthodoxen Glaubens. Die Vodica (Wässerchen) ist der größte Wallfahrtsort der Erzdiözese Kalocsa- Kecskemét, sie wurde 1816 von Papst Pius VII. zum Wallfahrtsort erklärt. Die Hauptkirmes findet hier am 8. September, zum Festtag Mariä Geburt statt. 59
