Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Belvízi szivattyútelep – Makád
A Csepel sziget déli részén található települést csak közútról lehet megközelíteni - mivel három oldalról a Duna veszi körül - ezért meglehetősen elzárt a külvilágtól. Nyugaton a Nagy-Duna - vagy ahogy Makádon mondják: az „öreg” Duna - határolja, keleten a Ráckevei-Soroksári Duna-ág - melynek Makádon ma is „Kis” Duna a neve délen pedig a két Duna összefolyása. Északon Szigetbecse és Lórév községek határával szomszédos. A sziget klímája kedvező: az Altold éghajlatánál csapadékosabb, de az elosztás szeszélyes. Az ártéri erdőkben, nádasokban honos állatok népesítik be a szigetet, mely a középkorban királyok, főurak vadászterülete volt. A nagyvadak közül már csak az őz található a makádi erdőben, valamikor azonban szarvasra és vaddisznóra is lehetett itt vadászni. Noha sokszor kiöntött a folyó, csak az 1897. évi nyári áradás után, 1898-ban kezdték építeni a mindenkori dunai árvizek elleni védgátakat. Ekkor alakult meg a Csepelszigeti Armentesítő Társulat, 12.600 hektár érdekeltségi területtel de nem előzmény nélkül. Amikor az országgyűlés az 1895. évi XLVI1I. törvénnyel a kormányzat rendelkezésére bocsátotta a közép-dunai folyószabályozás költségeit, Darányi Ignác (1849-1927) földmívelésügyi miniszter értesítette a sziget érdekelt birtokosait, hogy ha megalakítják az ármentesítő társulatot, az állam hozzájárul a nagy-dunai oldalon létesítendő töltések építési költségéhez. A társulat azonban csak az említett 1897. évi áradás után alakult meg. Az élére kinevezett miniszteri biztos haladéktalanul hozzálátott a szükséges vízimunkák elvégeztetéséhez, és 1909-ig 75 km hosszúságban kiépítette a töltéseket. A falu megszokott életét az 1940. évi tavaszi árvíz dúlta fel, amikor a Lórév felőli részen átszakadt a Duna-gát, s a környéket elöntötte a jeges ár. A lakosságot kitelepítették, csak a férfiak közül maradtak néhányan otthon, hogy ellássák az elmenekített állatokat. Makád végleges védelmét csak 1942-44- ben sikerült megoldani az úgynevezett bekötő töltéssel; addig egy nyárigát védte délről a települést. Belvízcsatornákra csak akkor lett szükség, amikor 1928-ban a Soroksári Duna-ág alsó végénél megépült a tassi zsilip (amelyet külön is bemutatunk). Ez a zsilip ugyanis állandó szintre duzzasztotta a Duna-ág vizét. Ekkor hozták létre a töltések mögötti csatornák rendszerét, a szivárgó- és belvizek levezetésére. A makádi szivattyútelep építését 1929-ben kezdték meg a Budapesti Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötő Kormánybizottság megbízásából, és 1930-ban fejezték be. Feladata a III. sz. belvízi főcsatornán érkező csapadékvizek átemelése volt. A szivattyútelep - a Duna vízállásától függően - szakaszosan emelte és emeli mindmáig a vizet a Dunába, illetve a Ráckevei-Soroksági Duna-ágba. Gépészeti berendezése 2 darab, eredetileg dízel üzemű, de ma már elektromos meghajtású vízszintes tengelyű csigaházas Ganz-Danubius szivattyúból áll, amelyek együttesen 0,7 m3/s átemelőképességgel működtethetők. Az épület falán egy öntöttvas táblán a szivattyútelep rendeltetéséről adnak tájékoztatást. Az ajtón belépve, a bejárattól balra, a falak mentén zárt vitrinekben állították ki a vízrendszer és a szivattyútelep építésének eredeti dokumentációját. A telep melletti belvízcsatornán levonuló vizeket kettős csőzsilipen keresztül, gravitációs eljárással vezetik a Dunába. A szivattyútelepet a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és vízügyi Igazgatóság (KDVKÖVIZIG) üzemelteti. Források: Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp., 1973. Józsa István: A hazai belvízvédelem muzeális szivattyúi. Kézirat. Duna Múzeum, 2008. www.hu.wikipedia.org Land drainage lift station - Makád. Built in 1929 to return the surface runoff accumulated from the catchment to the Ráckeve-Soroksár Danube arm and thence to the Danube, the station was equipped originally with two horizontal-shaft Ganz-Danubius screw pumps of 0,7 m3/s aggregate capacity. Depending on the water level in the recipient, the pumps were operated intermittently, or continuously. Oberflächenwasser-Pumpenanlage - Makád. Das Bauwerk wurde im Jahre 1929 zum Überheben von Regen- beziehungsweise nicht versickertem Oberflächenwasser errichtet. Die maschinenbauliche Einrichtung der Anlage besteht aus 2 St. Ganz-Danubius Pumpen mit Schneckengehäuse und mit einer waagerechten Achse, die ursprünglich in Dieselbetrieb funktionierten, heute aber bereits elektrisch angetrieben sind und die mit einer Überhebekapazität von insgesamt 0,7 m3/s betrieben werden können. Die Pumpenanlage leitet das Regenwasser der Gegend je nach Wasserstand der Donau in den Fluss beziehungsweise in den Donauarm bei Ráckeve-Soroksár. N: 18° 56'36" (18.94°) E: 47° 04' 19" (47.07°) 47
