Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Az 1838-as jeges ár emlékhelyei – Budapest
1838 márciusában a Dunán lezúduló víz- és jégtömegek Esztergomtól a Dráváig pusztítottak. Buda egy részét (a Víziváros, Rácváros mélyebben fekvő utcáit) már március 6-án elöntötte a víz. Március 13- án - egy keddi napon - este kilenc óra után a harangok zúgása tudatta a pesti Belváros lakóival, hogy a Duna átcsapott az ideiglenes, sebtében emelt gáton és hihetetlen pusztítást végzett. A vízszint tovább emelkedett, és csak március 15-én tetőzött az ár. Az 1838-as jeges árvíznek számtalan nyomát őtzik Pest, Buda és Óbuda egykori házai. Elsősorban az árvíztáblák azok, amelyek a közösségi emlékezet ébrentartását szolgálják. Ilyen az a márványtábla is, amely a 18. században épült Rókus kápolna homlokzati falán egy jobbra mutató bevésett nyílvesszővel érzékelteti az áradás magasságát. A Pest, Buda és Óbuda városokat pusztító jeges árvíz talán legismertebb alakja „az árvizi hajós”, br. Wesselényi Miklós (1796-1850) volt. Az akkor negyvenes évei derekán járó erdélyi nemes a hazai reformnemzedék egyik kiemelkedő alakja, politikusa volt. Népszerűségét csak növelte, hogy a vész napjaiban alig pár órákat aludt, mindvégig csónakban volt. A mentésben persze rajta kívül is részt vettek a „csónakos népek” (révészek, halászok, vízimolnárok), valamint mindazok a polgárok, akiknek módjukban állt segíteni. Általános volt a fejetlenség, mert a város vezetői nem készültek fel idejében a vészre. József nádor Lónyay Jánost nevezte ki árvízi királyi biztossá; neki kellett megszerveznie a szerencsétlenül jártak kimentését, elhelyezését és a városok élelmiszer-ellátását. Pest és Buda városának a nádor rögtönítélő jogot adott, hogy megfékezhessék a betöréseket az elhagyott házakban. A kétségbeesésnek egyébként vámszedői is voltak; többen csak busás fizetség mellett voltak hajlandók a bajbajutottak kimentésére. Kevéssé ismert tény, hogy a pest-budai helyőrség szintén nagy erőkkel vett részt az árvízi mentésben. Összességében a legtöbb embert ők menekítették ki az összeomlani készülő házakból cs a jeges vízből. Tekintettel azonban arra, hogy az idegen ajkú katonaság az elnyomó hatalmat képviselte, az ő segítő részvételük hamar feledésbe merült. Az árvízi hajós alakját irodalmi, képzőművészeti alkotások őrzik. Ezekben Wesselényi utóéletéről nemigen esik szó, így kevesen tudják, hogy az elárasztott pesti utcák csónakos hősét az 1834-es országgyűlésen játszott szerepe miatt a magyar és az erdélyi királyi táblák perbe fogták. Az előbbi azért, mert könyvnyomdát létesített és engedély nélkül kinyomatta az országgyűlés tárgyalásait, az utóbbi pedig egy beszédéért, amelyet a Szatmár vármegyei közgyűlésen az örökváltság ügyében mondott el. Az árvíz után nem sokkal később a hűtlenségi perben több éves börtönbüntetésre ítélték, de betegsége miatt csak néhány hónapot töltött a budai várbörtönben. Betegen és vakon érte meg az 1948-49-es szabadságharcot, s röviddel utána meg is halt. Az árvízi eseményeket megörökítő naplója fontos forrása a várostörténet kutatásának. A főváros 1892-ben döntött arról, hogy Wesselényi születésének centenáriumára emléket állít neki. A határidőkkel azonban elődeink is hadilábon álltak, ezért csak a 20. század első évtizedében került sor az avatásra. A pesti Ferences templom Kossuth Lajos utcai falán elhelyezett 350 cm x 210 ernes bronz és márvány domborművet Holló Barnabás (1865-1917) készítette. A dombormű előterében Wesselényi alakja egy összeomlani készülő ház padlásáról menti ki az oda menekült családot, miközben csónakjában egy másik négytagú család kucorog. A dombormű hátterében pedig egy ismert egykorú metszetet örökített meg a szerző: József nádor egy ladikban a helyőrség főtisztjeivel megszemléli az árvízi helyzetet. A márványtábla felirata: „WESSELÉNYI MIKLÓS BÁRÓ AZ ÁRVfZI HAJÓS EMLÉKÉNEK BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS KÖZÖNSÉGE 1838-1905” Forrás: Kaján Imre: A pesl-budai nagy árvíz 1838-ban. In: „Jégszakadás és Duna kiáradása...” Bp., 1988. Memorials of the 1838 ice-jam flood in Budapest. An ice-jam flood in March, 1838 has devastated large parts of the then still separate settlements Pest, Buda and Óbuda. Tireless in the rescue operations was count Miklós Wesselényi, prominent member and politician of the Hungarian reform generation, who is still remembered as the “flood skipper". The bronze and marble memorial relief perpetuating his memory was completed in 1905. An arrow chiselled in the fagade of the 18th century Saint Roch chapel indicates the depth of flooding. Gedenkstätten des Eishochwassers von 1838 in Budapest. Im März 1838 kam es in den Städten Pest, Buda und Óbuda zu einem vernichtenden Eishochwasser. Die vielleicht bekannteste Gestalt der Rettungsarbeiten war der „Hochwasserschiffer’’ Baron Miklós Wesselényi, eine hervorragende Persönlichkeit und bedeutender Politiker der ungarischen Reformgeneration. Das seinem Andenken, seinen Taten gewidmete Marmorrelief wurde im Jahre 1905 fertig gestellt. An der Fassade der im 18. Jahrhundert erbauten Rókus-Kapelle veranschaulicht ein eingemeißelter Pfeil die Höhe der Flut. 16. f 43
