Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Aquincum vízvezetéke – Budapest-Óbuda
Egy vízvezeték-rendszer kiépítése, fenntartása és üzemeltetése folyamatosan működő államhatalmat és jól szervezett helyi társadalmat feltételez. A Kárpát-medencében az első szervezett társadalom a római korban fejlődött ki. Pannóniában a vízvezetékeket sok tekintetben a modern polgári világban alkalmazott módon építették. A beruházásokról az adott település vezetői határoztak, s mivel a víz állami, azaz köztulajdonban volt, csak közcélra lehetett fölhasználni az épített vezetékekben szolgáltatott vizet. Magánszemély is létesíthetett egy-egy rövidebb szakaszon - vízvezetéket, de ehhez a város engedélye kellett. Ha a használó nem a közkutakról, hanem a lakóházba beépített csőhálózatról vételezte a vizet, éves vízdíjat kellett fizetnie a „népnek”, azaz a település közösségének. A rómaiak különös gondot fordítottak vízvezetékeik védelmére. Az ókori vízépítés egyik legnagyobb alakja, Sextus Julius Frontinus feljegyzéseiből tudjuk, hogy a római szenátus határozata szerint nem lehet emlékművekkel, épületekkel vagy fák beültetésével akadályozni a vizek, vízvezetékek útját. A határozatok megszegői 10.000 sestercius büntetést voltak kötelesek befizetni a kincstárba. A határozat betartása és a kellően hatékony ellenőrzés érdekében a szenátus úgy intézkedett, hogy a büntetés felét a mindenkori feljelentő kapja meg jutalmul. Ha mai erkölcseink lázonganak is e megoldással szemben, eredményessége felől nem lehetnek kétségeink. A pannóniai nagyobb települések - mindaddig, míg a római katonai hatalom védőernyője alatt a virágzó városi kultúra fennállott - külön kezelőszemélyzettel tartották rendben a vízvezetékeket. A számos hazai római kori vízvezeték (Scarbantia-Sopron, Savaria-Szombathely, Gorsium- Tác, Brigctio-Oszőny) közül talán a 2. században épült aquincumi a legismertebb. Az antik vízépítészeti műtárgyat azért ismerhetik sokan, mert hosszú századokon át szinte ez volt az egyetlen olyan emléke Budának (Óbudának), amely a város egykori római előzményére utalt. A valaha 4,5 km hosszú, boltíves kőfalazattal készült aquaeductust - amellyel a Római fürdőnél lévő forrásfoglalásból a nyílt felszínnel folyó vizet 4,5%o-es esésű gravitációs csatornában vezették a polgárvárosba és a katonai táborba - az egykori közút mentén emelték építői. Működésének ideje alatt valószínűleg többször átépítették. Több helyütt a vezeték városi leágazásainak csatornái is megmaradtak. A vízvezeték nyomvonala mentén látható nagy, alaktalan mészkőtömbök az egykori vízkifolyások, vízszivárgások nyomán alakultak ki. A vízvezeték az - egyes becslések szerint közel 50 ezer lélekszámú lakosság ellátása mellett több közfürdőt is táplált, köztük a katonai városrész és a polgárváros nagy fürdőjét. Az aquaeductus a középkorban - vízvezetéki funkcióját régen elvesztve - határjelző szerepet is kapott, maradványairól Anonymus krónikája is említést tesz. A vízvezeték maradványa volt a mai főváros területén évszázadokon keresztül az egyetlen látható római kori építmény. Az aquaeductus nyomvonala a későbbiek során is olyan meghatározó tájelemmé vált, hogy azzal párhuzamosan alakult ki a Szentendrei út. Az 1888-ban Óbudáról Szentendréig megnyitott egyvágányú, gőzvontatású Budapesti Helyiérdekű Vasút nyomvonalát is alapvetően meghatározta a közel két évezreddel korábbi vízvezeték. A felszíni vízvezeték ma a Szentendrei út keleti felén, Aquincum és Kaszásdűlő között a két pályatestet választja cl. A napjainkban is látható rövid szakasz rekonstrukcióját 1975-77 között végezték el a Szentendrei út átépítése során. Források: Az ivóvíz honfoglalása. Bp., 2006. Fejér László (szerk.): Vizeink krónikája. Bp., 2001. Hajnóczi Gyula: Pannónia római romjai. Bp., 1987. Póczv Klára: Közmüvek a római kori Magyarországon. Budapest, 1980. Zsidi Paula: Az aquincumi polgárváros. Bp., é.n. www.hik.hu/tankonyvtar/site/books The Aquincum aqueduct - Budapest-Óbuda. The elevated flume built in the 2nd century A.D. has transported water for the close to 50 thousand inhabitants of Aquincum, an outpost of the Roman colony Pannónia founded a century earlier. The originally 4.5 km long open aqueduct has conveyed by gravity the water of the springs developed in the vicinity of the present Roman bath to the civil town and the military garrison. A short section of the series of cut- stone masonry arches was rebuilt in the years 1975 to77. Wasserleitung Aquincum - Budapest-Óbuda. Das Aquädukt diente der Wasserversorgung von Aquincum, der im 1. Jahrhundert gegründeten Residenzstadt Pannoniens mit nahezu 50 tausend Einwohnern und wurde im 2. Jahrhundert gebaut. Ein kurzer Abschnitt des Bauwerks wurde in den Jahren 1975-77 rekonstruiert. Das einst 4,5 km lange, mit gewölbter Steinmauer errichtete Aquädukt führte das Wasser einer am Römischen Bad liegenden Quelle auf dem Gravitationswege in die Bürgerstadt und ins Militärlager (Castrum). 11. 33
