Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)

Belvízi szivattyútelepek - Hosszúfok

A 19. századi, nagyjelentőségű árvízi szabályozást szerte az országban vízrendezési munkálatok követ­ték. Hamarosan a belvízelvezető csatornák építését is megkezdték, amelyek torkolatában a belvíz átemelé­sére alkalmas szivattyútelepeket létesítettek. Az 1898 és 1959 közötti időszakban épültek a Hosszúfoki szi­vattyútelepek. Az egymás melletti négy telep kitűnően szemlélteti az építészeti stílus változásait, a szivattyútelepek fejlődésének állomásait, bemutatva a különböző időszakok technikáját, technológiáját - a gőzgéptől egészen az elektromos meghajtásig. A Hosszúfok I. szivattyútelep a Kettős-Körös 14+114 km szelvényében, a IV. Hosszúfok-Okányi csatorna torkolatában helyezkedik el. A szivattyútelep­re eredetileg 1 db 1,08 m3/s teljesítményű Schlick tí­pusú vízszintes tengelyű centrifugál szivattyút, meg­hajtására Láng gőzgépet, kiszolgálására pedig Comwall-kazánt építettek be. Az átemelt víz a töltésbe épített 800 mm átmérőjű nyomócsövön keresztüljut el a Kettős-Körösbe. A meghajtó gép teljesítménye 120 fordulat/perc mellett 80 lóerő, az emelési magasság 2,9 m volt. A szenet a szabadban tárolták. A telep 1898. évi átadását követően 1971-ig üzemelt. Ekkor korsze­rűsítették a technikai berendezéseket: 2 db elektromos meghajtású Agroflux 500 E szivattyút építettek be az eredeti szívóaknába; ezek ma is működnek. A szivattyútelep gépészeti berendezése, épülete és a tégla kémény eredeti állapotában megmaradt; ipari műemlék. 1974-ben a Bodoki Károly Vízügyi Múzeum kapott itt helyet: bemutatja a korabeli víz- gazdálkodás emlékeit, valamint a régen használt víz- gépészeti eszközöket, gépeket, szivattyúkat, melyek fölbecsülhetetlen műszaki értéket képviselnek. A Hosszútok II. szivattyútelep a Kettős Körös 14+420 km szelvényében, a Hosszúfok-Határér- Köleséri főcsatorna torkolatában helyezkedik el. A szivattyútelepre eredetileg 4 db 1,5 m3/s teljesítmé­nyű Schlick-Nicholson típusú, vízszintes tengelyű centrifugál szivattyút, az azt meghajtó gőzgépet és Cornwall kazánt építettek be. Az átemelt víz a töltés­be épített 2 db 2000 mm átmérőjű nyomócsövön ke­resztüljut el a folyóba. A meghajtó gép teljesítménye 147 fordulat/perc mellett 200 lóerő, az emelési ma­gasság: 7,2 m volt. A szenet fedett színben tárolták. Az 1900-ban épült telep 1968-ig változatlan álla­potban üzemelt. Ekkor kezdődött meg technikai kor­szerűsítése: a gőzgépek helyére elektromos meghaj­tású aszinkron motorok és hajtóművek kerültek. A kazánokat is elbontották. 2000-2006 között átépítet­ték az alépítményi részeket, a befolyó zsilipet és a gerebet. Az öntöttvas járókerekek helyére hegesztett acélból készült alkatrészeket illesztettek. (Az eredeti szerelvény egyik példánya megtekinthető a telep ud­varán.) Az átépített szivattyútelep 2006-ban Lampl Hugó-díjat kapott, s jelenleg is rendszeresen üzemel. A Hosszúfok III. szivattyútelep a Kettős-Kö­rös 14+494 km szelvényében a Hosszúfok-Határ- ér-Köleséri főcsatorna torkolatában helyezkedik el. Az eredetileg gőzüzemű szivattyútelepre 2 db 3,0 m3/s teljesítményű Schlick-Nicholson centrifugál szivattyút, ugyancsak Schlick-Nicholson Com­pound gőzgépet és Cornwall kazánt építettek be. Az átemelt víz a töltésbe épített 2 db 1600 mm átmérőjű nyomócsövön keresztül jut el a folyóba. A meghajtó gép 138 fordulat/perc mellett 300 ló­erős volt, 4,3 m emelési magassággal. A szenet szintén fedett színben tárolták. A szivattyútelep - a gépészeti berendezés, az épület, a kazánok, a tégla-falazatú füstcsatorna és a mellette álló tégla-kémény - eredeti állapotában megmaradt. Az 1916-ban épült telep 1980-ig üze­melt. Az akkori árvíz által elöntött hosszúfoki terü­leten ezt a telepet lehetett leghamarabb beindítani. A kazánok 1985-ig még rendelkeztek kazánbiztosi engedéllyel. Ezt követően üzemen kívül helyezték a szivattyútelepet, amely ma ipari műemlék. A Hosszúfok IV. szivattyútelep 1959-ben épült, elektromos meghajtású szivattyúkkal, s az­óta változatlan formában - jelenleg is - működik. Források: Gotla P.~Köteles L. Körös-Sárrét útikalauz. Kondoros, 1984. Ihrig D.: A magyar vizszabályozás története. Bp., 1973. Józsa István: A hazai belvízvédelem muzeális szivattyúi. Kézirat. Duna Múzeum, Esztergom, 2008. The Hosszúfok group of pumping stations. In order to cope with the undrained surface runoff in the aftermath of the large-scale flood control and reclamation works in the 19th cen­tury, four pumping stations were built side-by- side on the right-hand bank of the Kettős-Körös River between 1898 and 1959. These illustrate virtually the complete evolution process of pumping stations. Preserving the site and retaining the original steam driven mechanical equipment, the Hosszúfok I station was decommissioned and converted into a muse­um. The displays reveal the history of water management in the Körös Region. Die Pumpenanlagen Hosszúfok wurden nach den im 19. Jahrhundert durchgeführten groß angelegten Hochwasserschutz- und Flussreg­ulierungsarbeiten zwischen 1898 und 1959 am Rechtsufer der Zweier-Körös errichtet. Es wur­den vier Anlagen nebeneinander gebaut, die fast die ganze Entwicklung der Pumpenanlagen veranschaulichen. In der heute nicht mehr bet­riebenen Dampfpumpenanlage Hosszúfok Nr. I, deren ursprüngliche technische Einrichtungen erhalten geblieben sind, wurde ein Museum für Wasserwirtschaft eingerichtet. Im Ausstel­lungssaal vergegenwärtigen Tableaus und ver­schiedene Gegenstände die Vergangenheit der Wasserwirtschaft der Körös-Region. 229

Next

/
Thumbnails
Contents