Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Vízhordó lány ártézi kút - Hódmezővásárhely
Az alföldi ivóvízellátás történetében Hódmezővásárhely különleges szerepet játszott, hiszen itt fúrták az első városi artézi kutat. A példát Zsigmondy Vilmos (1821-1888) sikeres pesti vállalkozása nyújtotta. Zsigmondy 1878-ban befejezett városligeti fúrása (amelyet külön is bemutatunk) nagy reményt ébresztett azoknak az alföldi városoknak a vezetőiben, ahol a lakosság - távol minden egészséges vízforrástól - sok esetben fertőzött talajvízzel volt kénytelen szomját oltani. így volt ez Hódmezővásárhelyen is, ahol különösen a belvárosiak szenvedték meg a jó ivóvíz hiányát. „Miután a közönségnek egy jó és bő vizű kútra múlhatatlanul szüksége van, megbizatik a városi tanács, hogy ... Zsigmondy Béla mérnökkel kössön egyezséget a piactérnek valamely alkalmas pontján levő kút fúrására és előállítására nézve” - szólt a városi törvényhatósági bizottság 1878. évi döntése. Kétesztendei munka után, 1880-ban adták át Hódmezővásárhelyen a Zsigmondy cég mélyítette kutat. (A cég tevékenységére emlékeztet a kút előtti díszes öntöttvas fedlap is - képünkön.) Ezt követően gombamód szaporodtak az artézi kútfúrások az Alföldön, s fokozatosan kialakultak az egészséges ivóvíz-szolgáltatás feltételei. Az eredményes városligeti és hódmezővásár-he- lyi fúrások után 1882-1892 között még 31 vízfeltáró fúrást végzett sikerrel a Zsigmondy-cég. Ebben az időben gombamódra szaporodtak a kútfúró vállalkozások. Egy a millenniumra készült kimutatás szerint 1890-ben 73, 1892-ben 182 helyen fúrtak szerte az országban, de zömmel az Alföldön. A kútfúrási „láz” 1893-ban érte el a tetőpontját, amikor a kutak száma 366-tal szaporodott. Ezután mérséklődött az ütem, 1895-ben már „csak” 91 artézi kutat mélyítettek. Több artézi kút létesült városban is. A Vizhor- dó lány kútja felépítményének megtervezését a város vezetősége Pásztor János (1881-1945) szobrászművészre bízta, aki akkor már tartósan Vásárhelyen lakott, s a kor utóbb sokat foglalkoztatott, tehetséges, realista stílusban alkotó művésze volt. 1908-ban avatták fel az általa készített Vízhordó lány kútszobrát, mely eredetileg két kannával „felszerelkezett" fiatal lányalakot ábrázolt, amint a nagy, ovális medence felett forrástéglákból kiképzett, körülbelül két méter magas talapzatról nézett le, a több mint száz méter mélyről jövő víz pedig a téglák között buggyant elő. A művész rögtön támadások kereszttüzébe került a helyi sajtóban. A Hódmezővásárhely című napilap „csehtrombitás, tömpe orrú rézlány"-nak titulálta a parasztlánykát, a medencét ultramodemnek tartotta, a forrástéglás kiképzést pedig romantikus kőrakásként emlegette. A Vásárhelyi Reggeli Újságban Rudnay Gyula (1878-1956) festőművész védte meg a szobrot, az alkotás kvalitását hangsúlyozva, s egyúttal a művészek vidéki meg nem értettségére utalva. Mindenesetre a városiak sokféle néven - „a rézlány”, „a korsós, szűzlány", „a vízmerítő” - emlegették a 192 ernes bronzalakot. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért: a helybéliek megszerették a jobb kezében megdöntött korsót tartó, fél lábával kőre térdelő figurát, s amikor 1950-ben a Kossuth tér közlekedési célú átalakítása miatt el kellett bontani a kutat, eredeti helyétől körülbelül 10 méterrel nyugatabbra, újra felállították. Ekkor új talapzatot kapott a szintén hódmezővásárhelyi Kamotsay István (1923- 1994) Munkácsy-díjas szobrászművész tervei alapján, míg a szobrot tartó négyzetes mészkőhasáb oldalait díszítő, négy vízköpő kosfejet a Kos- suth-díjas Medgyessy Ferenc (1881-1958) mintázta meg. Mindezt azonban a szobrot alkotó Pásztor János már nem érhette meg: Budapest ostroma idején bombatámadás áldozata lett. Források: Csatit Béla: A Zsigmondyak szerepe a magyar vízkutatás és fúrás történetében. Bp., 1983. Fejér László: Vizeink krónikája. Bp., 2001. Szűcs Csaba: Százéves a vásárhelyi Vízhordó lány. Délmagyarország, 2008. március 1. Fountain of the „Jug Bearing Maid“ - Hódmezővásárhely. The town has played a leading role in the history of piped water supply in the Hungarian Great Plains, in that the first deep well for a municipal water works was drilled here. The well took two years to complete and was commissioned in 1880. The sculptor János Pásztor (1881-1945) known for his realistic stile was assigned to design the fountain over the well head. The four ram head-shaped water spouts on the four sides of the limestone cube pedestal of the statue were created by Ferenc Medgyessy(1881-1958), a Kossuth-prize winning sculptor. Brunnen der Wasserträgerin - Hódmezővásárhely. Die Stadt spielte eine besondere Rolle in der Geschichte der Wasserversorgung der Tiefebene, da hier der erste städtische artesische Brunnen in Ungarn gebohrt wurde. Er wurde nach zwei Jahren Arbeit im Jahre 1880 übergeben. Die Planung des Überbaus des Brunnens wurde dem im realistischen Stil arbeitenden Bildhauer, dem Künstler János Pásztor (1881-1945) anvertraut. Die vier Wasserspeier - vier Bocksköpfe -, die die vier Seiten des die Statue haltenden Kalksteinwürfels verzieren, sind das Werk des Kossuth-Preis Trägers Ferenc Medgyessy (1881-1958). N: 20° 18' 59” (20.32") E; 46" 24' 52" (46.41°) 100. 21 I
