Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Kettős működtetésű szivattyútelep - Hódmezővásárhely
Az öntözőgazdálkodás előmozdításához szükséges intézkedésekről szóló 1937. évi XX. törvénycikk elrendelte, hogy a Tiszántúlon - elsősorban a Tisza és Hármas-Körös folyókon - egy-egy duzzasztóművet, a Tisza mentén pedig két szivattyútelepet létesítsenek, s állami költségen építsék ki az ezekhez kapcsolódó öntözőcsatorna-rendszereket. E nagyszabású terv harmadik egységeként épült - öntözőrendszerével együtt - a Tisza 196+650 fkm térségében, a Tisza bal parti (11.04. számú) árvízvédelmi szakasz 31+057-es töltéskilométer (tkm) szelvényében a Hódmezővásárhely- lúdvári szivattyútelep. A rendszer és a szivattyútelep első tervét az Országos Öntözésügyi Hivatal készítette 1939-40- ben. Kezdetben a telepnek csak öntözővíz-szolgáltatási funkciót szántak, 80 km2-nyi terület öntözővízzel való ellátását irányozták elő, azonban az 1941. évi katasztrofális belvizek hatására úgy módosították a tervet, hogy ne csak öntözésre vegyenek ki vizet a Tiszából, hanem szükség esetén az öntözőcsatornát belvízcsatornaként is használhassák: az abban összegyűlt belvizet is átemelhessék, vagy gravitációsan bevezethessék a Tiszába. A kettős működtetésű - szaknyelven szólva „reverzibilis” - szivattyútelepnek ez az értelme. A tervek, elképzelések módosítására az is lehetőséget adott, hogy az 1942-ben elkezdett munkálatokat a háború félbeszakította, s az ünnepélyes befejezésre csak 1947. május 15-én kerülhetett sor. Ekkor maga a köztársasági elnök, Tildy Zoltán adta át rendeltetésének a Zsigmondy Béla Rt. építési cég vállalkozásában megépített szivattyútelepi létesítményt. A teljes hódmezővásárhelyi öntözőrendszer kiépítéséhez azonban még szükségesek voltak a vízkormányzást biztosító tiltok, valamint a csatornákon átvezető átereszek. Az öntözővíz-szolgáltatás csak 1948-ban indulhatott meg. A szivattyúteleppel kiszolgált öntözőt- elcpck azonban a korabeli konjunktúra miatt elsősorban rizstclcpekként épültek meg, kiszorítva a korábbi takarmányöntözést. A rizs viszonylag rövid idő alatt kizsarolta a termőtalajt, ezért az 1950-60-as években az érintett termelőszövetkezeteknek komoly feladatot jelentett az öntözőtelepek mezőgazdasági növénykultúrájának célszerű kialakítása és a telepek kihasználása. Az 1990-es évekre négy öntözőfürt alakult ki, amelyek a szivattyútelep által szolgáltatott vizet használták (rizstelepek üzemelése esetén az igényelt vízmennyiség akár évi 15 millió m3 lehetett), de már a lúdvári telepre is ráfért egy alapos felújítás. Ezt a munkát pontosan 50 évvel a műtárgy egykori átadása után, 1997. május 15-én fejezték be. Erre az eseményre emlékeztet a gépház falán elhelyezett tábla, amelyről azt is megtudhatjuk, hogy a szivattyútelep egykori építésvezetője Bartsch Lajos (1910-1990), az ismert szegedi mérnök volt, a gépészeti berendezést a Ganz és Tsa. cég szállította, a felújítás felelős tervezője és az építés irányítója Plesovszky Pál, műszaki ellenőre pedig VÁGFALVI Zoltán, az Alsó-Tisza véki Vízügyi Igazgatóság munkatársa volt. Mint minden Tisza menti építményen, itt - a szivattyú gépházához vezető híd első pillérén elhelyezett vízmérce felett - is megjelölték a 2006. évi árvízi magasságot. A felfestett adat: 2006. április 22-én 1066 cm - minden korábbit meghaladó árvízszint. Források: A Hódmezővásárhely-lúdvári Szivattyútelep. Víztükör, 1997. 3. sz. Török Imre György: Megújuló szivattyútelep ünnepélyes üzembehelyezése az 50 éves évfordulón. Víztükör, 1997. 3. sz. Two-way pumping station - Hódmezö- vásárhely-Lúdvár. The Lúdvár irrigation scheme was developed as one of the main components of the state-implemented main projects envisaged in the ‘Irrigation Law’ of 1937. The electrically driven pumps were designed for reversible operation. These could raise water from the Tisza River into the irrigation canals, but also lift the accumulated runoff from the same canals to the river. The station was commissioned after World War II, in 1947 only and restored completely in 1997. Pumpenanlage mit Doppelbetrieb - Hód- mezővásárhely-Lúdvár. Das Bewässerungssystem von Lúdvár gehörte zu den vom Bewässerungsgesetz des Jahres 1937 vorgesch-riebe- nen staatlichen Hauptwerken. Die elektrisch betriebene Pumpenanlage konnte im reversiblen Betrieb sowohl zur Beförderung des Bewässerungswassers aus der Theiß in die Kanäle, als auch zur Ableitung des überflüssigen Oberflächenwassers aus denselben Kanälen in die Theiß eingesetzt werden. Das Bauwerk wurde erst nach dem Zweiten Weltkrieg, im Jahre 1947 seiner Bestimmung übergeben. Im Jahre 1997 wurde es völlig erneuert. 209
