Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)

Az 1879. évi petresi gátszakadás emlékműve – Szeged

Szeged árvízi veszélyeztetettségére már az 1876-ban levonult tiszai áradás is figyelmeztetett, de érdemi lépéseket sem a kormányzat, sem pedig Szeged városa nem tett. 1878 decemberében a Felső-Tiszán elindult az első árhullám, amelyet a következő év tavaszán több is követett. Az utóbbiak már a mellékfolyók áradásait is magukkal hozva lassan vonultak lefelé a Tiszán. Szeged készült az árvízre, több szakaszon is megerősítették a védvonalakat. 1879. március 5-én Petresnél átszakadt a fővédvonal, a lokalizáló gátak védték a várost. A városi vészbizottság segélykérő távirataira a honvédelmi miniszter Temesvárról 86 utászkatonát és 46 pontont irányított Szegedre. Ez a segítség azonban csak „csepp volt az árvízben“, ezért újabb utászalakulatokat vezényeltek a városba. A Szegedet védő vasúti töltés magasításán kezdetben ezrek dolgoztak. A katasztrófát megelőző napokon azonban hiába emelték a napidíjat, eltünedeztek a napszámosok, s megfogyatkoztak a lovaskocsik is. Végül csak az utászok maradtak a gátakon. Talán még így is sikerült volna a töltések megvédése, azonban a kitört vihar olyan erővel ostromolta a földmüveket, hogy azok pusztulása elkerülhetetlenné vált. Március 12-én a szélvihar által támogatott árvíz átszakította a Szegedet még védő, a várost Hódmezővásárhellyel összekötő ,Alföldi vasút“ töltését, és a felkelő nap már csak egy szennyes árral elborított, hullámsírba temetkezett várost talált.

De nem csak a szomorú eseménynek, hanem az azt megörökítő emléktáblának is története van.

Az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa után a város újjáépítésekor, még az év őszén körtöltés építésébe kezdtek. A terveket a Szegedi Folyammémöki Hivatal mérnökei készítették. A jelenleg is lokalizációs töltésként nyilvántartott 11 7 20 m hosszú körtöltés Szeged északi szélén (a Tápéi kapunál) csatlakozik a fővédvonalhoz. Félkör alakban övezi a várost, helyenként a Szeged-Békéscsaba és a Budapest-Szeged vasútvonallal, valamint a két pályát összekötő vasúti töltés földművével egyesül. A fővédvonal nyomvonala a korábban épült körtöltéshez igazodott. Új szakaszait összesen 6973 méter hosszúságban téglaburkolattal látták el és tetejére parapetfalat emeltek. Az

időközben több helyen leomlott parapetfalat 1980 után szakaszosan betonpárkánnyal cserélték fel.

A körtöltés 7+900 töltéskilométer (tkm) szelvényében, a Csongrádi sugárúti kereszteződés közelében 1908-ban egy keretes kőlapot állítottak, amelyen az alábbi szöveget lehetett olvasni:

1879. MÁRCIUS 12-ÉN ÉJJEL EGY ÓRAKOR

E PONTON TÖRTE ÁT A GÁTAT A TISZÁNAK

A PETRESI VÉDVONALON KIÖNTÖTT ÁRJA, ROMBA DÖNTVE A VÁROST, AMELYET 1. FERENC JÓZSEF

APOSTOLI KIRÁLY TEREMTŐ SZAVA.

A VILÁGNAK ÉS AZ ORSZÁGNAK TEREMTŐ RÉSZVÉTE,

POLGÁRAINAK ERÉLYE ROMJAIBÓL ÚJRA EMELT.

ISTEN ÁLDÁSA LEGYEN E VÁROSON ÉS ÚJJÁALKOTÁSAIN

Az eredeti tábla 1919-ben eltűnt, helyére 1929- ben, az árvíz félévszázados évfordulójára egy emlékművet (a Fischer és Fiai kőfaragó cég munkáját) állítottak, amelyen immár egy Móra Ferenctől vett szép idézet szerepelt:

A PETRESI TÖLTÉSNÉL SZILAJON ÁTTÖRVE A GÁTAT, / RÁNK E HELYEN SZABADULTAK AZ ÁR

HULLÁMPARIPÁI. / ÉGI HARAG MÚLTÁN KISÜTÖTT AZ ÉGI SZIVÁRVÁNY, / SZŐKE TISZÁNK ÖRÖKÖS BÉKÉT KÖTE NAGY-SZEGEDÜNKKEL

Miután azonban a mérnöki felmérések során kiderült, hogy az emlékművet nem pontosan oda állították, ahol a gyászos esemény megtörtént, 2004-ben most már talán végleges helyére került a keretes kőtábla. A 125. évforduló alkalmából a régi és új feliratot is rávésték az emlékműre, amely a szegedi körtöltésen a Vértói út és a Izabella híd keresztezése között, a 6+739 tkm szelvényben áll.

Források:

Kaján Imre - Zombori István (szerk.): A szegedi nagy árvíz és újjáépítés. Bp.-Szeged, 2004.

Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. Bp., 1979. Vágás István: Az 1879. évi szegedi árvízkatasztrófa 125. évfordulóján. Vízügyi Közlemények 2004. 1-2. füzet.

Memorial of the Petres levee failure in 1879 - Szeged. The 12th of March is normally mentioned as the date when Szeged town on the Tisza banks was destroyed, though actually the levee failure leading to the disaster had occurred earlier, on the 5th of March and not at Szeged, but some 25 km farther upstream, at the village Petres. Tremendous flood fighting efforts to save the town continued for six days on temporary confinement dykes. The memorial was erected at the site where the river broke through the emergency dyke at one o’clock during the night of the 12th March, 1879 and devastated Szeged town. The first memorial was erected in 1908 and was replaced by the one inaugurated in 1929 on the 50th anniversary of the disaster.

■

Denkmal des Deichbruchs vom Jahre 1879 in Petres - Szeged. Der 12. März 1879 gilt als Datum der Vernichtung der am Theißufer liegenden Stadt, obwohl der Deichbruch, der zur Katastrophe geführt hat,nicht an diesem Tag und nicht in Szeged, sondern am 5. März und etwa 25 km nördlich der Stadt entstand. Sechs Tage dauerte der Kampf um die Stadt an den zur Lokalisierung des Hochwassers bestimmten Böschungen. Das Denkmal steht heute dort, wo die Flut der Theiß in der Nacht des 12. März 1879 - um ein Uhr - den Lokalisierungsdeich durchbrach und die Stadt in Trümmern legte. Die erste Gedenktafel wurde im Jahre 1908, das auch heute stehende Denkmal in 1929, am fünfzigsten Jahrestag des Hochwassers aufgestellt.

193