Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)

Vízügyi Történeti Emlékhely – Szeged-Újszeged

Az emlékhelyet az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igaz­gatóság az 1970-es évek végén alakította ki Újsze­geden, a Maros-toroki gátőrtelepen. Ünnepélyes avatása a nagy szegedi árvíz centenáriuma alkalmá­val 1979. március 11-én történt meg, 1999 óta fel­újított állapotban várja látogatóit. Az emlékhely működésének biztosításában nagy szerepet játszot­tak a vízügyi igazgatóság egykori igazgatói: dr. Simády Béla (1931-1993), dr. Kováts Gábor és Török Imre György (1940-2004). A közel egyhektáros telken belül a főépület (az 1920-as években épült és 1960 körül átalakított gátőrház) emeleti szintjén kapott helyet a kiállítás, amely 17 tablón és 8 vitrinben a Tisza-szabályozás történetét, jeles reformkori vízépítő mérnökök, mint pl. Vedres István (1765-1830), Huszár Mátyás (1778-1843) és Vásárhelyi Pál (1795-1846) mun­kásságát, valamint az 1879., 1932., 1970. évi árvi­zeket és a város vízi történetét mutatja be, régi tér­képek, tervrajzok, könyvek, geodéziai és vízrajzi műszerek és természetesen archív fényképek segít­ségével. Az épület földszintjének egyik irodahelyi­ségében egy-két régi berendezési tárgyat, könyve­ket, kataszteri térképeket, fotóalbumokat őriznek. A főépületben helyhiány miatt el nem helyezhető ira­tok, tervek, könyvek, fényképek őrzése a régi mun­kásszálló tetőterében kialakított raktárában, illetve a tervtárnak átalakított istállóban történik. A kültéri kiállítóhelyen a vízépítési munkák régi eszközei (pl. istrángos cölöpverő, kézi sulyok, kézi fa- és öntöttvas verőkosok, kubikos felszerelési tár­gyak, fogasléces emelő stb.), vagy az öntözéses gaz­dálkodás berendezései (pl. lójárgányos öntöző bol­gárkerék, járgányos vízkiemelő- vedersoros vízkiemelő, különféle régi szivattyúgépek, csatorna­nyitó eke stb.) és egyéb gépészeti eszközök, régi csövek, idomok, csőkötési módok (Norton-kutak, tűzoltó- és mezőgazdasági eszközök stb.) mellett megtalálható a lánctalpas traktor, de ide került a régi elbontott szegedi partfal több darabja is. A főépülethez lazán kapcsolódva itt vannak a régi gátőrház melléképületei (szertár, munkásszálló, istálló, sertésól, góró), természetesen ma már más feladatot látnak el. A beépített tetőtér pedig a víz­ügyi emlékhely raktára, ahol számos ki nem állított tárgy várja, hogy egy alkalmi évfordulós bemutató során a nagyközönség elé kerüljön. A gyűjtemény legrégibb darabjai a kiegyezés utáni évekből valók, felölelik a vízitársulati, a folyam-, ill. kultúrmérnö­ki hivatalok tárgyi és szellemi anyagát. A vízügy és az erdészet sok szálon kötődő kap­csolatát jelképezi a mindkét szakterületen úttörő munkásságot kifejtő Vedres István mellszobra (Inámi Bolgár Edit szobrászművész alkotása), amelyet a két épület között helyeztek el 1999-ben. A Vízügyi Történeti Emlékhely Újszegeden, a Szövetség utca végén, az árvédelmi töltésen jobb­ra mintegy 400 méterre található. Nyitva tartás egész évben: hétfőtő-csütörtökig 8-15, pénte­ken 8-13 óráig. Csoportoknak előzetes bejelentésre máskor is lehetőségük van megtekinteni a kiállítást. (Tel.: +36 (62) 599-599/ 21-279 m, 30/441-3306) muzeum@atikovizig.hu . Források: Dobi László: Vízügyi Történeti Emlékhely. Szeged, 2007. Miklós János: Üdvözöljük Önt az Szegedi Vízügyi Múzeum honlapján! www.atikovizig.hu/vizugyimuzeum Török Imre György (szerk.): Vízügyi Történeti Emlékhely gyűjteménye. Szeged, 2002. Reclamation Memorial - Szeged-Újszeged. The exhibition was inaugurated at the cente­nary of the 1879 Szeged flood disaster at the Maros estuary levee ranger station built in the 1920’s and modernised in the 1960’s. Besides the relics and documents of the 1879 flood, exhibits have also been devoted to the history of Tisza regulation and water manage­ment in the region. In the station’s yard tools, devices and equipment are shown, which our forefathers have used in reclamation work. Historische Gedenkstätte des Wasserwesens - Szeged-Újszeged. Die Ausstellung über die Geschichte des Wasserwesens wurde anlässlich des Zentenariums des großen Hochwassers im Jahre 1879 in Szeged ein­geweiht, und zwar in dem einstigen (in den 1920er Jahren erbauten und um 1960 umge­bauten) Deichwächterhaus an der Maros- Mündung. Neben der - mit Dokumenten und Gegenständen dargestellten - Geschichte des Hochwassers vom Jahre 1879 wird in der Ausstellung auch die Geschichte der Theißre­gulierung und der Wasserwirtschaft der Regi­on vorgestellt. Im Garten des Deichwächter­hauses sind jene Instrumente, Maschinen und maschinenbauliche Einrichtungen zu sehen, die von unseren Vorfahren bei den Wasserarbeiten benutzt wurden. I9l

Next

/
Thumbnails
Contents