Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)

Zsilip és szivattyútelep – Tiszabercel

A Felső-Tisza mentén található a 300 km2 területű alföldi kistáj, a Rétköz. A vízszabályozások előtt vízjárta világ volt. A történelmi-néprajzi táj a Tisza árterülete volt, határában 28-30 község feküdt. Lakói főként állattartással, nádvágással, halászattal foglalkoztak, s a terület lecsapolása után, az 1880-as évektől tértek át a földművelésre. A Tisza a Bodrogköz és a Rétköz mocsárvilága között kanyargott; a mederből már a közepes árvizek is kiléptek, állandóan utánpótlódást adava a parti mély fekvésű mocsaraknak, ahonnan a víz apadáskor sem tudott visszahúzódni. De nem csak a Tisza áradásai táplálták e vizivilágot, hanem a nyíri dombokról érkező vizek is. A felső-szabolcsi vidéknek ezt a legmélyebb részét vízjárta fekete földjéről „fekete Rétközének nevezték, szemben a homokjáról elnevezett „sárga Nyírséggel”.

Ahhoz, hogy e mocsárvilág helyén a mai rendezett, művelésre alkalmas terület kialakulhatott, több mint egy évszázad szívós, kitartó, áldozatos munkájára volt szükség. 1846-ban Fényes-Litke székhellyel megalakult a Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő Társulat. 1854-1859 között elkészült a Tisza bal parti töltése, de 1888-ig - a rendszeres töltésszakadások miatt - változatlan nyomvonalon folyamatosan magasították és erősítették. 1860-70 között megépült az 53 km hosszú Belfö-csatoma Tiszabezdéd és Tisza- bercel között, a hozzá tartozó 22 mellékcsatomával. 1879-82 között elkészült a Lónyay-övcsatorna.

A mentesített területek belvizeinek a befogadóba való szabályozott bevezetéséhez zsilipekre és szivattyútelepekre volt szükség. A Bel tő csatorna tiszai torkolati műtárgyának helyét még 1856-ban jelölték ki Bércéi és Paszab között. 1858-ban kockakövekből meg is épült az első zsilip, de egy árvíz súlyosan megrongálta. Ezt követően fa-zsilippel próbálkoztak de ez sem bizonyult időállónak. 1870-ben Meiszner Ernő (1834-1902) társulati mérnök elkészítette egy új zsilip tervét, amely cölöprácsra húzott beton alaprétegre faragott kőből épült. A felhúzó szerkezetet a Ganz Vasöntödében gyártották, a vaskapuk terve a Schlick Gépgyártól számlázott. A zsilip a mai napig áll, homlokfalán viseli elkészültének 1872-es évszámát. A zsilip biztonságának növelésére 1908-ban egy, a Tisza folyó +3,0 m-es vizének nyomását viselő belső zsilip is épült. A két zsilip közt 47 m hosszú ellennyomó medence készült. A zsilipet 1954-ben, a tiszalöki duzzasztás megkezdése után véglegesen lezárták.

A Társulat megrendelésére a Robey és Társa angol cég 1884-ben a berceli zsilip mellett egy 50 lóerős gőzgéppel ellátott telepet létesített két lm3/s teljesítőképességű körforgó szivattyúval, de ez kevésnek és rossz konstrukciónak bizonyult. 1892-ben új szivattyútelep építését határozták cl. Nyilvános pályázatot írtak ki, melyet 1895-ben a Schlick Vasöntöde és Gépgyár Rt. és a Láng Gépgyár együttesen nyert el és hat és fél hónap alatt épített meg!

Az épület 11,2 m széles, 29,9 m hosszú, hosszanti nyeregtetővel fedett, oromfalas, eredetileg nyerstégla homlokzatú; benne a kazánház és a gépterem. A szivattyútelep működéséhez szükséges gőzt a képen látható két, a Nicholson gyár által 1896-ban készített kazán biztosította, amelyekhez rókatorokkal kapcsolódik a 42 m magas falazott az alsó részén négy-, a felsőn nyolcszögletű - téglakémény. A meghajtó erőgép két, egyenként 350 lóerő teljesítményű gőz-gép, amelyeket a Láng Gépgyár gyártott 1895-ben. A gőzgépek két, a Schlick Vasöntöde és Gépgyárban készült centrifugál-szivattyút hajtanak meg. Üzemi fordulatszámuk percenként 96, vízszállító képességük egységenként 3 m3/s, 4,5 m emelőmagasság mellett. A szívó- és nyomócsonkok belső átmérője 1200 mm. A telep 603 km2-es területről összegyűjtött vizet emelt a Tiszába. A gőzüzemű telep 71 éven át működött; mellé 1967-ben egy új, 7,2 m3/s teljesítőképességű, elektromos telep épült.

A Felső-Tisza vidékének ez a legrégebbi gőzüzemű szivattyútelepe; 1983-ban műemléki védettséget nyert. A látogatót ma is lenyűgözi a régi gépészektől öröklött gondossággal karbantartott gépek látványa.

Források:

A Felsőszabolcsi Tiszai Armentesítő Társulat történetének leírása. Bp„ 1896.

Diczházy Mariann: Tiszabercel szivattyútelep. TKM 375. 1990. Kiss Lajos: Régi Rétköz. Bp. 1961.

Sluice and lift station - Tiszabercel. The sluice still existing at the downstream end of the Belfő drainage canal close to the village Tiszabercel was commissioned in 1872. Construction work on the steam-driven pumping station - the first in the region - was completed next to it in 1896. The runoff drained from a 603 km2 large catchment is raised to the Tisza River by means of two pumps of 3 m3/s capacity each. After 71 years of service a new station equipped with eletricity- driven machinery of 7.2 m3/s capacity was added, the steam-engines powered plant having been declared a technical monument in 1983.

Schleuse und Pumpenanlage Tiszabercel.

In der Theiß-Mündung des Belfő-Kanals, in der Nähe von Tiszabercel wurde 1872 die auch heute bestehende Schleuse erbaut. An der gleichen Stelle wurde bis 1896 der Bau einer mit Dampf betriebenen Pumpenanlage, der ersten in der Region, abgeschlossen. Beide Pumpen haben eine Kapazität von je 3 m3/s. Die Anlage leitete das auf einer Fläche von 603 km2 gesammelte Wasser in die Theiß. Sie funktionierte 71 Jahre lang; neben ihr wurde im Jahre 1967 eine neue, elektrisch betriebene Anlage mit einer Kapazität von 7,2 m3/s erbaut. Die dampfbetriebene Anlage wurde 1983 unter Denkmalschutz gestellt.

141