Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)

Osztózsilip – Vámosatya

A 19. században a Bcrcg - a jelenlegi országhatáron belüli és kívüli területeivel együtt felerészben mo­csaras, vízállásos terület volt. Mind a mezőgazda- sági hasznosítás elősegítése, mind az egészségtelen életkörülmények felszámolása érdekében a lehető leggyorsabban le kellett vezetni a vizeket. A Vásárosnaményi Folyammérnöki Hivatal tervei alapján a Beregmegyei Armentesítő és Belvízsza­bályozó Társulat 1881-96 között végezte el a leve­zetés gyorsításához szükséges munkálatokat. A holtmedreket mesterséges csatornaszakaszok­kal összekötötték. 1884-85-ben megépült a Szipa belvizeit a Tiszába vezető (régi, időközben elbon­tott) Tiszaszalkai zsilip (melyről külön írásunk is szól), majd 1892-ben a vámosatyai osztómű. Ekkor alakították ki a Szipa- és a Csaronda- főcsatorna mai nyomvonalát. A Szipa-főcsatoma vi­zei a Tiszaszalkai zsilipen és szivattyútelepen ke­resztül jutnak a Tiszába, míg a Csaronda-főcsatorna vizei északi irányban, Lónyánál elhagyják országun­kat, és ukrán oldalon az Eszenyi (a Tiszába vezető) és Csarondaháti (a Latorcába vezető) zsilipen és szi­vattyútelepen át kerülnek a főbefogadókba. A Szipa- és Csaronda-főcsatomák közötti vízát­adást lehetővé tevő osztózsilip a Beregi belvíz­rendszer kulcsfontosságú szabályozó létesítménye. A háromnyílású, támfalrendszerü, acéltáblás elzá­rással épült műtárgy Tiszaszalka, Vámosatya, Gergelyiugornya hármas határában, a Szipa- főcsatoma 2+680 km szelvényében, annak jobb partján, a Csaronda főcsatorna kiágazásánál találha­tó, a védett, országos hírű Bockereki erdő mellett. (Ez az erdő az egykori Bereg nagyobb részét borító ősi tölgyesek megmaradt része.) A zsilip nyílásmé- retc 3 db x 3,0 m x 2,0 m, a nyílások között 0,45 méteres pillérek-kel. A zsiliptáblákat kétfogaslétrás felhúzó szerkezettel mozgatják, melyet acélszerke­zetű kezelőhídról kézzel lehet működtetni. Az osztózsilip feladata, hogy kizárja a Csaronda-főcsatornából a Szipán érkező vizeket, továbbá hogy vízmegosztást lehessen végezni a Szipa-főcsatoma és a Csaronda-főcsatorna között. amennyiben a Tiszaszalkai szivattyútelep 7,0 m-Vs- os kapacitását meghaladja a Szipán érkező vízho­zam. A Magyar-Ukrán Határvízi Egyezményben foglaltak szerint az osztóművön keresztül 5,2 m3/s vízhozam vezethető át a Szipából a Csaronda- főcsatornán keresztül ukrán területre. Adott hely­zetben - előzetes egyeztetés alapján - ökológia cél­ból is átvezethetnek vizet a Csarondába. Az osztómű beton- és acélszerkezete az ezred­fordulóra erősen megrongálódott, ezért 110 évi működés után, 2002-ben eredeti formájában fel­újították a létesítményt. Napjainkban a Fclső-Tisza-vidéki Környezet­védelmi és Vízügyi Igazgatóság (FET1KÖVIZIG) üzemelteti a műtárgyat. Megközelíthető Vásáros- namény-Gergelyiugornya irányából, a Tiszaszalka felé vezető útról, a Szipa főcsatorna jobb parti depóniáján. Források: Bolgár László: Beregi öblözet belvízrendezése. Beregvár- megyei Vízszabályozó és Ar-mentesítő Társulat tervei. Kézirat. Fclső-Tisza-vidéki Vízügyi Történeti Gyűjte­mény adattára. Nyíregyháza, 1957. Hírig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története. Bp„ 1973. Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és le­csapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége. Bp., 1931. Vályi Béla: A vizitársulatokra vonatkozó statisztikai adatok. Bp., 1916. Distributor structure - Vámosatya. The dis­tributor, which allows water transfer between and splitting flow among, the Szipa- and Csaronda Principal Canals is a key control facility in the Bereg land-drainage network. The three 3.0 by 2.0 m openings enclosed by abut­ments are separated by 0.45 m thick piers. Steel gates control the flow through the open­ings.. During 110 years of service the concrete and steel components have suffered severe corrosion damage, so that the structure was restored to the original designs in 2002. Verteilungsschleuse - Vámosatya. Das Ver­teilungsbauwerk dient zurWasserübergabe zwi­schen der Szipa- und der Csaronda-Hauptka- näle sowie zur Wasserverteilung und spielt eine Schlüsselrolle bei der Regelung des Oberflä­chenwassersystems Bereg. Das Bauwerk weist drei Öffnungen und ein Stützmauersystem auf, es wird mittels Stahlplatten versperrt. Die Öff­nungen der Schleuse sind je 3,0 m x 2,0 m groß, mit 0,45 m großen Pfeilern. Die Beton­und Stahlkonstruktion des Verteilungswerks wurde im Laufe der Zeit stark beschädigt. Im Jahre 2002, nach einer Betriebszeit von 110 Jahren wurde der ursprüngliche Zustand des Bauwerks wiederhergestellt. 137

Next

/
Thumbnails
Contents