Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)

Vízimalom – Túristvándi

Túristvándi a Szatmári síkság középső tájegységében, az Erdőháton, a mai Túr belvíz-főcsatorna partján fekvő, csodálatos természeti környezetű település, 700 lakossal. A települést - Tűr néven - 1142- ben említették először okiratban, s 1181 -bői származik a következő írott adat. A 13. században említik ismét, az Ond törzs Szente-Mágócs nemzetség birtokaként. A település a nemzetség Istvánka nevű fiáról kapta az Isthfandi (Istvánkáé), ma Istvándi formában használt nevet. Ekkor a cégényi monostor területéhez tartozott a település, melyet hatalmas erdőség fogott közre. 1315-ben a Kölcsey család birtoka volt, de Károly Róbert király hűtlenség miatt elkobozta. 1344-ben Nagy Lajos király visszaadta a KöLCSEYeknek a hűtlenség miatt elkobzott Istvándit. Ettől kezdve a Szente-Mágócs nemzetség leszármazottai, a vérrokon Kölcsey és Kende családok voltak fő birtokosai. A település 1908- ban változtatta át nevét Istvándiról a mai T úristvándira.

A Kende család Túristvándiban élő leszármazottja Kende Zsigmond (1853-1932) császári-királyi kamarás, felsőházi tag, IV. Károly koronázása idején kapott bárói rangot. 1914-ben Szatmárnémetiben őt választották meg a Tisza-Szamosközi Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat első elnökének. Jelentős szerepe volt a Túr-szabályozással kapcsolatos vízrendezési munkák megvalósításában (ezekről a Túr torkolati bukó ismertetése kapcsán szólunk). Érdemei elismeréséül 1929-ben róla nevezték el a Túr Tiszába vezetett új medrét Báró Kende Zsigmond csatornának.

Istvándiban vízimalmot is említ a korabeli levéltári anyag egyik 1315. évi adata: Kölcsey Dénes öt fiának osztozkodásakor megbecsült vagyontárgyként szerepel számos oklevélben. Ajelenlegihez hasonló, másik malomra vonatkoznak ezek az oklevelek. Valószínű, hogy 1344-ben, amikor egy királyi megerősítő okmány említi, a vízimalom a jelenlegi állapotához hasonló lehetett, a középkori metszetek szerint. Egy 1752-ből, Mária Terézia idejéből származó levél adataiból ismert, hogy a ma is meglévő

vízimalmot a 18. században alakították át jelenlegi formájára; feltehető, hogy az előbbi helyén három malomkerékkel működött; a három őrlőkőből kettővel lisztet készítettek, eggyel pedig daráltak.

1899-ben felújították a vízimalmot: kicserélték a korhadt faoszlopokat (ágasokat) és a talpfákat (süveggerendákat), s dinamót szereltek fel a belső világításhoz, amit ugyancsak víz hajtott. A korábbi fazsindely helyett eternit-palával fedték be malomépületet, majd 1963-ban ismét fazsindelyre cserélték. 1929-ben, a Túr új medrének elkészülte után rá akarták venni Kende Zsigmondot, hogy bontássá le a malmot. Négy hengerszékkel működő, modem malmot ígértek neki, de ő ragaszkodott a régihez. így maradt meg a páratlan és mára nevezetessé vált vízimalom.

Egyik oldala a partra épült, eredetileg vastag facölöpökre, az 1932-33-as átalakításkor pedig betoncölöpökre. Épületének oldalai faborításúak. Külső részén három erkély található, kilátással a Túrra és szép környezetére. A közel hat méter átmérőjű, alulcsapott lapátos vízikerekeket a 60 cm átmérőjű fafőtengelyekre erősítették. A főtengelyek másik vége benyúlik a malomtérbe, ahol facsapágyban forog.

A malom üzemeltetéséhez a Túr teljes szélességében keresztgátat kellett készíteni. A víziláda, másképpen szivárványláda tölgyfagerendákon épült; két oldala és feneke vastag nútolt tölgyfa deszkákkal volt kiképezve. A szivárványládából folyik a víz a kerekek alá, két zsilipen keresztül. A malom felőli zsilip felemelésekor a malomfal mellett alázúdult víz hozta mozgásba a fal melletti két belső kereket. A második zsilip a középső, a daráló követ hajtó kerék alá engedte a vizet. Mellette volt a harmadik, vagy szabad zsilip, amelyet akkor nyitottak meg a víz elvezetésére, amikor a kerekek nem működtek.

1963-65 között helyreállították a malmot. Ma is működőképes ipartörténeti műemlék; működés közben is megtekinthető.

Források:

Hadházy Pál: Túristvándi vízimalom története. Kézirat, Vízügyi Történeti Gyűjtemény adattára, Nyíregyháza, 1978 Szécsényi Lajos: Túristvándi. Vízimalom. TKM 314. 1988.

Water mill - Túristvándi. The settlement and the water mill are mentioned first in documents dating back to 1142 and 1315. The still existing water mill was rebuilt to its present design in the 18th century, probably at the original site. Shingles form the roof of the timber building. The three close to six metre diameter undershot wheels are mounted on 60 cm diameter wooden shafts. The mill restored in 1963-65 to working condition has been declared an industrial monument.

Wassermühle - Túristvándi. Die erste schriftliche Erwähnung der Siedlung stammt aus dem Jahre 1142. In den Urkunden wurde erstmals 1315 eine Wassermühle an dieser Stelle erwähnt. Die auch heute noch vorhandene Wassermühle erhielt ihre derzeitige Gestalt bei einem Umbau im 18. Jahrhundert und steht wahrscheinlich an der selben Stelle wie die früheren. Das Gebäude wurde vollständig aus Holz gebaut, das Dach ist mit Schindeln bedeckt. Das unterschlächtige Mühlrad mit drei Flügeln und einem Durchmesser von nahezu 6 m wurde an hölzernen Hauptachsen mit einem Durchmesser von 60 cm befestigt. Die Mühle wurde 1963-65 restauriert und ist ein auch heute noch funktionsfähiges Industriebaudenkmal.

127