Szlávik Lajos – Fejér László: 111 vízi emlék Magyarországon (KÖZDOK Kft. Budapest, 2008)
Mesterséges tavak az Orfűi-völgyben
A Vízfő-forrás (46/1) - a Mecsek legnagyobb, bár ingadozó hozamú kútfője a Nyugat-Mccsek karsztvizét csapolja meg. Vízgyűjtő területe megközelíti a 16 km2-t, vízjárása a csapadék függvényében változik, az évi 1 millió m3 mellett már napi 100000 m3-es hozamra is volt példa. Az Orfüi-tavak vízutánpótlását biztosító forrás a nyári időszakban az üdülőterület ivóvízellátásához is hozzájárni. Az 1950-es években Kessler Hubert (1907- 1994) kezdte meg - szivattyús vízszintsüllyesztéssel- a forrás mögötti barlangrendszer kutatását. Az első termet sikerült föltárni, de egy szifon megakadályozta a továbbjutást. Miután Vass Béla mérnök vezetésével - a KesslerÉHEZ hasonló módszerrel - sikerült átjutni a medencén, elérték a jelenlegi végpontot jelentő III. szifont, melyen - mivel 18 méter mélységben ellaposodik - a búvárok nem juthattak tovább. Az Orfüi-tó, illetve tórendszer kialakítását az akkori megyei vezetés, személy szerint Palkó Sándor (1911 -2001) megyei tanácselnök szorgalmazta (mellszobra ma a Pécsi-tó parti sétányán áll, alkotója Trischler Ferenc). Pécsnek ugyanis nem volt- és ma sincs - pihenésre alkalmas, nagyobb vízfelülete, noha ezt a déli nagyváros lakossága nagyon is igényelte. Ugyanakkor a Pécshez közel fekvő, festői Orfűi-völgy már csak előnyös topográfiai adottságai miatt is - előnyösnek mutatkozott tó (vagy akár tavak) létesítéséhez. A tíz hektáros, üdülési célokat szolgáló Orfüi- tó volt az első völgyzárógátas létesítmény, még 1963-ban. Négy év múlva készült el a 75 hektáros Pécsi-tó (46/2 N: 18,15°, E: 46,16°), majd az 1971-ben kiépített, 29 hektár kiterjedésű Herman Ottó-tó, végül pedig 1973-ban a 15,5 hektáros Kovácsszénájai-tó. Az utóbbi két vízpart kissé távol esik az üdülőterülettől - lévén mindkettő természetvédelmi területnek számít -, környékük éppen ezért a horgászok paradicsoma. Az 1960-as évek végén vetődött föl az ötlet, hogy a Vízfő-forrás esetleg vízellátási célra is hasznosítható. Ekkor még a mainál jóval kisebb volt az üdülőterület ivóvízigényc, ezért úgy gondolták, hogy a forrásból biztosítják Komló vízellátásának egy részét, a Kőlyuknál (Mánfa) kiépített vízkivételi és vezetékrendszer felhasználásával. Vass Béla és munkatársai olyan megoldást dolgoztak ki, amely szerint nem kell megépíteni nehéz terepviszonyok között a teljes vezetéket, csak a Kőlyuk barlangrendszerének a vízválasztóhoz legközelebbi víznyelőjéig. A forrásig aztán a - máig sem bejárható - barlangjáraton keresztül jutott el a víz. A BARANYATERV mérnökei készítették a kiviteli terveket, köztük a turisztikai látványosságként ma is közismert forrásházét, melyet a tervező, Csete György Ybl-díjas építész Tulipánháznak nevezett. A műszaki megoldás egyedülálló volt a maga korában; s azóta sincs hasonlóról tudomásunk. A rendszer ma már nem üzemel; csak a nyári időszakban, az üdülőterület ellátására használják fel a Vízfőből nyert forrásvizet. Orfü külterületén, a közeli hegyoldalban - részben vízzel, részben levegővel kitöltött üregrendszerből - tör fel a Sárkány-kút időszakos karsztforrása, amikor a levegődugóénál nagyobb a nyomása. A helyi monda szerint egy, a barlangjába beszorult sárkány próbálja időről időre elhengergetni a vízzel a bejáratot elzáró sziklatömböt. Melocco Miklós szobrászművésznek a forrás közelében felállított sárkányszobra vandál pusztítás áldozata lett. Az egyik tó névadóját, a felvidéki Breznóbá- nyán született Herman Ottót (1835-1914) több tudományág is magáénak vallja. Nem alaptalanul nevezik őt az „utolsó magyar polihisztornak”: bár legtöbbet a madarakkal és pókokkal foglalkozott, a tudományos nyelv megújításában és a politikai újságírásban is maradandót alkotott. Jelentős volt a halászattal kapcsolatos müve, mellyel néprajzi kutatásait alapozta meg. Az ő javaslatára vezették be 1906- ban a Madarak és Fák Napját. Emlékművét a Pécsitó gátjának nyugati végén találjuk. Források: A DÉDUKÖVIZ1G adatai. Pécs, 2008. www.geocaching.hu www.vendegvaro.hu Artificial lakes in the Orfü Valley. No major water surface suited to recreation uses had been available at Pécs Town, whereas the topography of nearby picturesque Orfü Valley has offered favourable opportunities for the creation of artificial lakes. Four dams were thus built during the 1963-1973 period, the reservoirs behind them having 130 hectares total water surface area. The Orfü lakes are fed by the Vízfő Spring, the largest, though fluctuating source of water in the Mecsek Range. The yield is still large enough to contribute piped water to the recreation area. Künstliche Teiche im Orfű-Tal. Die Stadt Pécs besaß keine größere Wasserfläche, die sich zu Erholungszwecken geeignet hätte, doch das in der Nähe von Pécs liegende Orfü- Tal erwies sich, allein wegen seiner vorteilhaften topographischen Gegebenheiten, als günstig für die Errichtung von Teichen. Zwischen 1963-1973 wurden hier vier künstliche Teiche mit einer Gesamtfläche von 130 Hektar errichtet. Die Vizfö-Quelle, die für den Wassernachschub der Teiche von Orfü sorgt, ist das größte Wasservorkommen des Mecsek- Gebirges, wenn auch mit schwankenden Wasserertrag, die in der sommerlichen Periode auch zur Trinkwasserversorgung des Erholungsgebiets beiträgt. N: 18" 09'45" (18 16") E: 46“ 08' 20" (46.14") 103
