Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)

Április

Kétperces interjú

Varga Miklós, vízügyi helyettes államtitkárral

Magyar Hírlap, 2006. április 1.

— Hosszan tartó árvize simítanak. Meddig tarthat a készültségi

— Napra pontosan ma még lehetetlen megmondani, ez több tényezőtől is függ. Az biztosnak látszik, hogy a Tiszánál hetekig kell majd védekezni, a Dunán valamivel gyorsabban levonul az árhullám.

— Korábban azt jósolták, hogy nem dől meg a dunai vízg szjntrekord, de most mintha óvatosabbak lennének.

— A csütörtök éjjeli ausztriai esőzések újabb árhullámot indítottak el a folyón. Ha ez utoléri az előzőt, nem lehetetlen, hogy Budapestnél megdől a 2002. évi vízálláscsúcs.

— A tetőzés időpontja is változik?

— Most egy kicsit későbbre, az április 2-ról 3-ra virradó éjjelre várjuk.

— Meddig lesznek lezárva a rakpartoké

— A tetőzés után négy-öt napig még biztosan nem lehet közlekedni rajtuk. Bármeddig is tartson az áradás, a mögötte lévő területek, Budapest lakóövezetei nincsenek veszélyben. Újabb nagy dunai árhullám viszont nem várható, az Alpokban a hó nagy része már elolvadt.

— Mi a helyzet a Tiszánál?

Itt egyelőre nincs rendkívüli készültség. Nagyobb áradásra főleg a folyó középső és alsó szakaszán, Szolnoknál és Szegednél kell felkészülni. A Kárpátokban még elég sok a hó, és nem tudni, lesznek-e még kiadósabb esők.

Nyúlgát és bordás megtámasztás a táti malomnál

A gátak védelméről

Az 1888. évi tiszai árvíz hatására számos szakember sürgette az árvízvédelem korszerűsítését. Gonda Béla (1851—1933) például lapjában, a Gazdasági Mérnökben arra figyelmeztetett, hogy az ármentesítő társulatok fontos feladata a gátak állapota feletti éber őrködés, a védelmi eszközök és szerek, valamint a védelmi erő előkészítése, mindennek ellenőrzésére pedig a minisztérium által kiküldött műszaki közegek hivatottak. A vízjogi törvény rendelkezései szerint a társulat köteles gondoskodni a töltések legveszélyeztetettebb helyeinek védelméről, a zsilipek biztonságba helyezéséről, az árvízvédelmi anyagok és szerszámok időben való szétosztásáról és készenlétbe helyezéséről. Arról viszont nem rendelkezik kötelező előírás vagy szabályzat, hogy kellően begyakorolt, katonás fegyelme- zettségű munkáscsapat álljon készen a védekezésre. Néhány társulat bevette ugyan gátvédelmi szabályzatába a munkások kiképzését, de ezek a ritka kivételhez tartoznak. Pedig a társulatnak — de legalábbis a társulati mérnöknek — létérdeke, hogy begyakorlott csapat álljon rendelkezésére árvíz idején. További gondot jelent, hogy kevéssé közismertek az árvédekezés különböző módjai, azok a fogások, amelyeket a több évtizedes szakmai tapasztalat jónak és sikeresnek tekint.

Gonda utalt cikkében Péch József kéziratban lévő munkájára, és sürgette a szerzőt, hogy mielőbb adja nyomdába. (A könyv Gátvédelem címmel 1892-ben meg is jelent.) Péch komoly gyűjtést végzett mérnöktársai körében, hogy minél alaposabb és gyakorlatiasabb szakmunkát tehessen le az asztalra. Önvallomásnak is beillenek a kötet előszavának sorai: „Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a vízi pályára lépő legjobb képzettségű fiatal mérnök is alig bír valami ismerettel arról, hogy árvíz idején a reá bízott gát védelme körül mikéntjárjon el? És amidőn legelőször vesz részt az árvíz elleni küzdelemben, teljes tájékozatlanságában s nagy szorultságában ayt sem tudja, kit kérdezzen meg, [...] kinek a tanácsát kövesse, hogy a reá bízott védelmet célszerűen vezethesse. ”

Péch József (1829-1902), a magyar vízrajzi szolgálat megszervezője és első főnöke

Töltés-elhabolás elleni védekezés Sövényházánál, 1881-ben

Töltésoldal védelme hullámverés ellen a XIX. század végén