Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Nagymarosi utcakép A vízjárási helyzet várható alakulása A% Országos Ví%jel%ő Szolgálat előrejelzése A Dunán a vízszintek a korábban jelzetteknél kissé magasabban alakulnak; mindenhol meghaladják az 11. fokú készültségi szinteket. Budapestig a 111. fokú szinteket is felülmúló vízállások valószínűsíthetőek. Amennyiben a Morva, a Vág és a Garam folyókon továbbra sem indul meg az intenzív apadás, Budapestnél minden korábbinál magasabb vízállás (850—860 cm) kialakulása sem zárható ki teljesen. Bajánál és Mohácsnál a 2002 augusztusi vízszinteknél némileg magasabb érték is lehetséges. A Felső-Tiszán elindult árhullám holnap Tiszabecsnél a I. fokú szint felett tetőzik. A tivadari tetőzés valószínűleg nem éri el a II. fokú szintet, Vásárosnaménynál viszont a következő napokban a III. fok feletti vízszintek várhatóak. Lejjebb Dombrádig a II. fokú, egészen Tiszadorogmáig a III. fokú szinteket némileg meghaladó vízállásokra lehet számítani. Az alsó szakaszokon is fokozatosan emelkednek a vízszintek; a következő hat napban valószínűleg a Szolnokig tartó szakaszokon is eléri a folyó a II. fokú szintet. A Szamoson és a Krasznán Ágerdőmajornál lassan csökkenhetnek a vízszintek. A Bodrog hazai szakaszán a jövő hét második felére az eddig észlelt maximális magasságot megközelítheti a víz szintje. A Hernád alsó szakaszán a III. fokú szint feletti vízszintek holnaputántól csökkennek. A Körösök vízrendszerén, a Berettyón a II. fok feletti, a Fehér-Körösön a III. fokú szint körüli, a Fekete-, a Kettős- és a Hármas-Körösön pedig III. fokú szint feletti vízállások várhatóak. A Maros fokozatos emelkedése miatt az időszak végére Makónál a II. fokú készültségi szint közeli vízállás várható. Őrházak a gátak mentén A folyók menti árterületek védelmére emelt töltések mindenkori állapota alapvetően meghatározza az árvédekezés sikerét. Az ármentesítő társulatok által épített töltések rendszeres figyelése és gondozása kezdettől fogva a gátőrök dolga. Amikor a gátőri intézményt létrehozták, kettős feladat lebegett a mérnökök, a jogszabályalkotók, illetve a törvényhozók előtt. Egyrészt folytonosan figyelni kellett a gát állapotát, s vigyázni, nehogy vízparti állatok fészkeljék bele magukat, mert a járatok árvíz idején utat jelenthettek a víz számára; csurgá- sok, átázások, esedeg buzgárok is keletkezhettek. A védekezés szempontjából annak is döntő jelentősége volt, mikor veszik észre ezt a jelenséget. Persze „békéidéiben” más rongálások is előfordulhattak a gátakon: tilos volt ott például marhát legeltetni, bármit magáncélból beleépíteni, bármilyen anyagot a töltésekre rakni vagy ültetni, megrongálni a vízmércét vagy a hullámverés elleni füzeseket. Árvíz esetén azonban egészen másfajta veszélyre is fel kellett készülni a kezdeti időszakban. Előfordult, hogy az áradó folyó gyengébb töltéssel rendelkező túlpartjáról titokban elrontották a szemközti töltést, hogy inkább itt pusztítson az ár. Az ilyen és ehhez hasonló visszaélések miatt már 1856-ban rendeletben intézkedtek a gátakkal kapcsolatos teendőkről. A gátőr feladata volt rendben tartani a gátak védelméhez szükséges anyagokat és eszközöket; az ő dolga volt a töltésoldalak rendszeres kaszálása, mindezek mellett vezetnie kellett a szolgálati naplót, ehhez naponta végig kellett járnia az őrizetére bízott gátszakaszt teljes hosszában, s megadott időközönként le kellett olvasnia a vízmércét. A társulati mérnökök olyan írni-olvasni tudó, műszaki érzékkel is rendelkező embereket választottak gátőröknek, akik személy szerint is kötődtek munkájukhoz, s családjukkal együtt a gát mentett oldalán épült gátőrházban éltek. A gátőr a környező falvak társadalmában tekintélyes embernek számított, a vizekkel kapcsolatos műszaki kérdésekben az egyszerű parasztemberek között ő volt a közvetlen szaktekintély.
