Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Május
Rambó a gáton Magyar Nemzet, www.mno.hu , 2006. május 6. [...] Férfi sétál a gát tetején, kezében mobiltelefonnal. Ott teljesít szolgálatot egy segédgátőr is. Mikor kiderül, hogy „médiások” vagyunk, kapunk rendesen:- Összevissza beszéltek a tévések meg az újságírók mindent, csak az igazat nem! Az ember nem hisz a fülének. Megfogadtam, ebben az életben újságot sem veszek többé a kezembe, tévét pedig nem nézek — magyarázza indulatosan. — Várják meg a mérnök urat, ő majd beszél magukkal, ha akar - mutat a mobiltelefonos férfira. A mérnök úr azonban mosolygós és szívélyes.- Mi a helyzet? - tesszük fel a kérdést.- Mi lenne? Nyugalom van, hála istennek. Megfogtuk... De azért kopogjuk le... — teszi hozzá. Ahogy mondja, a gátszakadások rendszerint nem az áradó, hanem az apadó ágban szoktak történni, addigra ugyanis átáznak a védművek. Ez még csak most következik. Ilyenkor kezdődnek a szivárgások és más árvízi jelenségek. Ha ezekből sok van, akkor következik be a baj, úgyhogy résen kell lenni — magyarázza. A védők három hét után meglehetősen elfáradnak. Nagy dolog, hogy ezen a szakaszon kiváló gátőrök és segédgátőrök dolgoznak.- A hétfői megcsúszást is egy segédgátőr vette észre. Persze itt helyiek dolgoznak, és szíwel-lélekkel teszik a dolgukat. Ismerik a terepet, tudják, mire kell figyelni, és ez a leglényegesebb. A segédgátőr észrevette, hogy a gát alja egy szakaszon kicsit kitüremkedik. Ha nem figyel fel rá, nagy baj is lehetett volna. Az ittenieket nem kell noszogatni, utasítani, hiszen a sajátjukat védik — magyarázza Csonki István, a Körös-zugi három település, Tiszasas, Csépa és Szelevény lokalizációs koordinátora. Derű és magabiztosság sugárzik belőle, pedig az idén kijutott neki a vészhelyzetekből. Ott volt a Duna mellett, egy hónapja kezdett a Szigetközben, majd Szekszárdnál, Paksnál, aztán jött a Tisza, a Körösök. És még nincs vége.- Április huszonharmadikán, vasárnap este érkeztem ide, leültünk a polgármester úrral, megbeszéltük a helyzetet. Amit itt látnak, három nap alatt nőtt ki a földből — mutat az irdatlan mennyiségű zsákból álló védművekre. -Jöttek Pestről, én is hoztam a székesfehérvári embereimet, itt voltak a katonák, az önkéntesek, és nekifogtunk... Ekkor ugrott be: a fehérvári Rambóval állunk szemközt, ugyanis már Kunszentmártonban hallottuk a fantasztikus vízügyi mérnök hírét, akinek a munkájáról, helytállásáról legendákat meséltek. A nevét senki sem tudta. Csak úgy emlegették: a fehérvári Rambó. Idősebb segédgátőr kollégája, aki annyira haragudott a médiára, később megenyhült, és bekapcsolódott a beszélgetésbe. Büszkén erősítette meg: bizony, Csonki Istvánról hallottuk a hőstörténeteket. [...] S hogy számára mit jelent ez a munka? Torokszorító és fölemelő élményt. Most már, hogy sikerült megfogni a vizet, természetesen a vidám történeteket mesélik, például a „kutyakommandót”. Szelevényt ugyanis a gyermekeknek mindenképpen el kellett hagyniuk, az éjszakákat egyikük sem tölthette a faluban. De sokuknak itt maradtak a szülei, hogy segítsenek a védekezésben. És itt maradtak a háziállatok is, azokat viszont etetni kellett. Ez a „kutyakommandók” feladata volt. Jöttek estefelé a gyerekek hátizsákokkal, végigjárták a falu házait, megetették az állatokat, találkozhattak szüleikkel. Hogy mekkora tülekedés volt ezért a munkáért! És mennyit ravaszkodtak a gyerekek, hogy éjszakára itt maradhassanak! Az idősebb segédgátőr meséli: néhány szabolcsi közmunkás dézsmálta a tyúkállományt. De nem sokáig. A helyiek gyorsan rendet teremtettek saját hatáskörben, aztán már nem volt baj. Kiderül az is, hogy elloptak egy biciklit, és valaki el akart emelni egy pallót, amely a védekezéshez kellett. Három nap alatt összerántották az ítélőtáblát: éveket kaptak. Nyakas nép éi ezen a vidéken, nem hagyja magát. [...] Szarka Ágota NEVEZETES ÁRVIZEINK 1998. szeptember—októberben a Felső-Tisza vízgyűjtő területén szinte szünet nélkül, naponta esett az eső. Október végén egy heves árhullám alakult ki, amelynek tetőzése még csak Vásárosnamény térségében járt, amikor a november 4—5-i esők létrehozták a második — a fő - árhullámot. A magyar-ukrán országhatár közelében — ukrán területen — töltésszakadások következtek be. Az árhullám Tiszabecsnél 28 cm-rel lépte túl az eddigi LNV-t, Tivadarnál ez a túllépés 93 cm volt és az árvíz szintje egészen Záhonyig meghaladta az LNV-t. Szélsőséges árvízi helyzet alakult ki a Tisza és a Bodrog összefolyásánál. A tiszai visszaduzzasztásnak és a Bodrog árhullámának együttes hatására Sárospataknál a novemberi tetőzés csak 4 cm-rel maradt el az 1979. évi történelmi csúcstól. Tokajban pedig csak 8 cm-rel volt alacsonyabb az 1979. évi LNV-nél. A Tisza középső szakaszán, Tokaj és Csongrád között — a hosszan tartó árvízi terhelés miatt - tartósan magas, az eddig mért legnagyobb vízállást megközelítő árhullám ellen kellett védekezni. Az árhullám levonulása idején egyidejűleg 1520 km hosszon kellett árvíz- védelmi készültséget — ezen belül rendkívüli készültséget is — tartani. A Felső-Tiszán a töltéskorona magasságát meghaladó vízszint ellen kellett védekezni 43 km hosszon. A 2006. évi árvíz vízállás-tartóssága (napokban) Vízmérce l.fok lll.fok LNV felett felett felett Tisza, Kisköre alsó 47 31Tisza, Szolnok 47 34Tisza, Tiszaug 47 34 7 Tisza, Csongrád 46 30 12 Tisza, Mindszent 58 33 16 Tisza, Szeged 51 30 15 Maros, Makó 34 10Hármas-Körös, Szarvas 80 21 7 Nyitva az ágotai vészelzáró mű Már fertőtlenítenek Szegeden hirado.hu, 2006. május 8. Hipóval és klórmésszel fertődenítik hétfőtől a megyei katasztrófavédelem dolgozói azokat az épületeket, amelyeket az árvíz idején elöntött a Tisza, de a víz visszahúzódása óta ismét használhatóak. A felső-tisza-parti vízisporttelepnél kezdték meg a munkát a szakemberek.
