Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Május
Május 5-6. Május 5., péntek Éjszaka a Duna árhulláma Bajánál 745 cm-rel tetőzött (I. fok 700 cm), s megkezdődött az apadás. 6:00 Varga Vasalónak, a KÖTIKÖVIZIG védelemvezetőjének javaslatára a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Védelmi Bizottság elnöke ma reggeli hatállyal engedélyezte a lakosság Tisza- sas, Csépa, Szelevény településekre való visszatelepülését. A Körös-zugi tanyákra is visszaköltözhetnek az ott élők. Folyóink fővédvonalain 1511 km hosszon tartanak fenn védelmi készültséget (710 km-en rendkívüli, 298 km-en III. készültségi fokozatban). A 2000. évi árvíz után épült csongrádi árvédelmi fal Árvédelmi fal Árvízvédelmi földtöltés helyettesítésére, illetve magasítására alkalmazott vasbeton-, beton- vagy téglaépítmény. Főként akkor létesítik, ha nincs elegendő hely földtöltés építésére. Az elmúlt 24 órában az árvízvédekezés becsült költsége 346 millió forint volt; 6945 ember, 1076 gép és szállítóeszköz vett részt a védekezésben. A belvízzel elöntött terület nagysága 100 ezer hektár, ebből 45 ezer hektár vetés-szántó. Együttes ülést tartottak a Föld- és a Vízgazdálkodási Nemzeti Stratégiai Bizottság, valamint az OMIT Árvízvédelmi Tudományos Tanács tagjai; áttekintették és értékelték az árvízi eseményeket. A jelenlegi védekezés tapasztalatai alapján a bizottság ajánlásokat fogalmazott meg a kormány számára a vízgazdálkodásról, az árvízvédelmi kérdésekről, továbbá a vízügyi szervezet felépítéséről. Május 6., szombat 6:00 Mezőtúrnál, a Hortobágy—Berettyó árvízkapunál leállították a szivattyú-provizórium üzemelését, s hozzáláttak a 29 szivattyú leszereléséhez és elszállításához. Az április 2-án megkezdett szivattyúzás óta a gépekkel 36,6 millió m3 vizet emeltek át a főcsatornából a Hármas-Körösbe. Folyóink fővédvonalain 1229 km hosszon tartanak fenn védelmi készültséget. Készültségben lévő belvízöblözetek 2006. május 5. Elárvult gémeskút az árvízi tenger közepén... Szelevény Népszabadság Online, 2006. május 5. Mennyit ér egy szelevényi vályogház? Talán még egymillió forintot sem. Az itteni ingadanok nem piacképesek. Ki akarna oda költözni, ahol se munka, se gyógyvíz, s az egyeden beruházás hosszú évek óta a falu határában nemrég felépített hulladéklerakó? A gátszakadás rémével fenyegetett Jász-Nagy- kun-Szolnok megyei kis faluban ötszázötven ház van. Nagy részük még az 1919-es nagy árvíz után épült, rendes alapjuk nincs, betont se láttak, nemhogy korszerű szigetelőanyagot. Ezerháromszáz ember él itt, többségében idős ember, öreg házban. Az árvíz legkritikusabb napjaiban katonák ezrei hordták a homokzsákokat a meg- roggyant töltésre, s a helyiek aggódva figyelték a lassan apadó folyót. Azt számolgatták, hány centit kell még csökkennie a vízszintnek, hogy ha szakad a gát, akkor se öntse el az ár az egész falut. Mások máshol, mást számolgattak. Arról terjednek hírek, hogy néhány tiszazugi polgármester röpke statisztikát készített, s kiderítette: ha hagyták volna elönteni Szelevényt, az egész falut olcsóbban újjá lehetett volna építeni, mint amennyibe az itteni árvízi védekezés került. A téglaházak eleve nem dőltek volna össze, azokra csak a tisztasági festés költségeit kellene később rákölteni, a vályogházak pódása, az utak, járdák rendbetétele meg egy-két- milliárd forintból kijönne. Az árvízi védekezésre a Körös-zugban a nem hivatalos számítások szerint ennek eddig legalább a háromszorosát költötték el, s a végső statisztikát még nem is sejteni. Kegyeden, de ésszerűnek tűnő okfejtés. Hűvös matematika. Akik Szelevény sorsát eldöntötték, mégsem így gondolkodtak. Nem kíméltek pénzt, homokot, helikoptereket, katonákat. Nem úgy számoltak, ahogyan mostanság szokás: nem azt nézték, megéri-e megmenteni néhány tucatnyi vályogházat, vagy elegánsabb az egészet a földdel egyenlővé tenni, és csillogóbbra újjáépíteni, hisz emellett szól számsor és statisztika. Reményt keltő, hogy másképp történt Szelevény példája arról szól, hogy olykor fontosabb a szolidaritás, mint a gazdaságossági mutató. Fontos, hogy a hetvenéves háza előtt álló hetvenéves néni úgy' érezze: megvédték, s nem dobták oda koncnak másoknak talán értéktelen, neki azonban mindennél többet érő vályogházát sem. Nem az számított, minek van nagyobb hozadéka, mi éri meg jobban - anyagilag. A gyenge mellé odaállt az erős, és megvédte. Általában így szokott ez lenni a mesében. Jó, hogy ez most a valóságban is megtörtént.
