Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)

Május

Május 2-3.

Május 2., kedd

Az elmúlt 24 órában 8259 személy, 1148 gép és szállítóeszköz vett részt az árvízvédekezési munkálatokban.

A hétvégi esőzés hatására a NYUDUKÖ- VIZIG területén is el kellett rendelni belvízvédelmi készültséget, ezzel mind a tizenkét KOVIZIG területén, összesen 65 szakaszon van érvényben ilyen készültség; 8 szakaszon III. foknak megfelelő védekezés zajlik. Az elöntött terület nagysága csak nagyon lassan csökken, jelenleg 105 ezer hektár, ebből 47 ezer hektár vetés-szántó. Az elmúlt napon 142 szivattyútelep és 22 szállítható szivattyú üzemelt 220 m3/s kapacitással. Összesen 12,1 millió m3 vizet emeltek át a befogadókba.

Szolnok és Szeged belterületén megkezdték az ideiglenes művek elbontását.

Szolnokon a Tisza-parti sétány mellvédjét is visszabontják, és felszedik a 442-es főút martfűi szakaszán a lezárt félútpályán lévő homokzsákokat, hogy mindkét sávot mihamarabb használhassák a közlekedők.

A mai nap folyamán befejezték a Hármas-Körös és a Tisza töltésein az elmúlt 15 napban jelentkezett 12 csúszásnál, rézsűsuvadásnál a védelmi beavatkozásokat.

Május 3., szerda

Az elmúlt 24 órában az árvízvédekezésben 7564 ember, 1129 gép és szállítóeszköz vett részt, valamint 120 ezer homokzsákot építettek be.

Az OMIT a napi országos összegző sajtótájékoztatóját Szegeden tartotta.

A védvonalakon a nap folyamán sem rendkívüli eseményt, sem közvetlen beavatkozást igénylő jelenséget nem észleltek.

Beszélgetés a Körös-zugi polgármesterekkel (részlet)

Nap Tv, 2006. május 1. Riporter: Oros% József

Molnár Bálint, Öcsöd polgármestere:

A profi összefogás, az emberek hozzáállása, a technikai eszközök és a hivatalos szervek közreműködése együttesen vezetett oda, hogy meg tudtuk menteni a gátakat. Az emberek önkéntes alapon jöttek, hogy részt vehessenek a munkában és megvédjék a falujukat. Ilyesmit más alkalommal nemigen lehet tapasztalni. Én magam is hatalmas életélménnyel lettem gazdagabb: egyrészt kiderült rólam, hogyan tudok helytállni váradan vészhelyzetben, ugyanakkor az emberek viselkedését is megítélhettem - és nagy örömömre több pozitív megnyilvánulással találkoztam, mint negatívval.

Páncél Ferenc, Szelevény polgármestere:

Példaértékű összefogásról tudok beszámolni. Két hét óta, húsvét szombattól kezdve kétszázötven-háromszáz helyi lakossal és önkéntessel dolgoztunk, pontosabban azóta is megállás nélkül dolgozunk. Kiemelném azt az — Európában is példaértékű — összehangoltságot, ami a vízügyi szakemberek, illetve a honvédség tevékenységét jellemezte. Míg másutt azzal foglalkoztak, miként telepítsék ki a vész elől az embereket, mi inkább a gátvédelmet, az emberek és a falvak megóvását tekintettük elsőrendű feladatunknak. A lakosok is minden igyekezetükkel a falujuk megmentéséért küzdöttek. Ezúton is szeretném megköszönni áldozatos, összefogott és összetartó munkájukat.

Ccyic^i Mihály, Kunszentmárton polgármestere: Kunszentmártonban percről percre kapcsolatban voltunk a vízügyi szakemberekkel és — természetesen — a lakossággal. Városunk azonban nem csupán védekezett: befogadó település is volt. Az emberek meg akarták védeni városukat, s azért dolgoztak, hogy eloszlassák a vaklármát, amely szerint bárkire is ráengedik majd a vizet. A Sportcsarnokban elhelyezett menekülteknek azt mondtam: nyugodjanak meg, a gát áll, és állni is fog! Egj'eden pillanatig sem vetődött fel bennünk, hogy feladjuk a gátakat, s ráengedjük az áradást bármely településre.

Fialka György, Csépa polgármestere:

Én az 1970-es árvizet katonaként éltem meg: a mi ezredünk volt ott a Tisza felső folyásánál, Fehérgyarmat, Tunyogmatolcs, Jánd, Tarpa, Vásárosnamény környékén. Akkor tanultam meg, milyen az, amikor településeket önt el a víz. A 20- ikai csütörtöki napot követő éjszakán gyalog, fél lábszárig érő sárban mentem ki a gátra, ami körülbelül négy kilométerre volt, és egy hat méter széles gátkaréj úgy elkezdett csúszni, hogy 22-ike reggelre már csak hatvan centi vastag maradt a gátkorona. Na, akkor úgy éreztem, hogy itt már megfeszített erővel és a legnagyobb szervezéssel sem tudjuk megfogni ezt a gátat. De a helikopterek és a PTSZ- ek mellett segített egy isteni ötlet — amelyre akkor nem gondoltam, de a hasznát utóbb megtapasztaltam. Üres, egyköbméteres ballonokat vittek a gát aljára, s ezeket egy szivattyú segítségével megtöltötték a Körös vizével, hogy ellensúlyt képezzenek. Tehát nem kellett tonnákat megmozgatni, csupán azt a néhány darab műanyag ballont rakták le a gát tövéhez, s ezeket feltöltve sikerült megakadályozni, hogy tovább csússzon a töltés. Szenzációs ödet volt — ekkor tért belém vissza a remény (ellentétben az 1970-es emlékekkel), hogy itt azért nagyot fejlődött a szakmai tudás és tapasztalat, amely a legnehezebb helyzetből is képes kisegíteni.

Légi felvétel Kunszentmártonról