Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Május
Május 1 ■ Az utóbbi 24 órában Szolnoknál 9, Szegednél 11 cm-t apadt a folyó, ezzel itt az 1970-es árvíz- tetőzés 960 cm-es szintje alá csökkent a vízállás. Még mindig mintegy 9000 km2 területet veszélyeztet a víz. A Tisza és mellékfolyói áradása miatt kitelepítettek száma 1642- ről 1589-re csökkent. A Mura és a Rába vízgyűjtőjére négy—öt nap alatt hullott csapadék is kisebb árhullámot indított el, melynek hatására Letenyénél (ma reggel 352 cm még áradó, I. fok 330 cm) és Körmendnél (tetőzés tegnap este 316 cm, ma reggel 302 cm, I. fok 300 cm) a vízállás elérte az I. fokú szintet, s elrendelték a készültséget. Emiatt több műszaki dolgozót és gátőrt hazarendeltek a Tisza és a Körös mellől. A belvízzel elöntött terület nagysága lassan csökken, jelenleg 107 ezer hektár, ebből 48 ezer hektár vetés-szántó. 12:35 Az Istvánházánál korábban bekövetkezett csúszás közelében, a Hármas-Körös jobb partján, a 13+400 tkm mentett oldali rézsűje mintegy 10-15 méteren megcsúszott. Bevédéséhez katonai helikopteres segítséget kértek. Ezzel tízre emelkedett a KÖTIKÖVIZIG működési területén bekövetkezett töltéscsúszások száma. Az árvízkapu Mezőtúrnál továbbra is zárva van, az ágotai vészelzáró művön keresztül pedig folyamatosan 10 m3/ s vízhozamot engednek a folyó déli szakaszába. A nagyiváni tározóban és környékén már 68 millió m3 vizet tartanak vissza. A Csongrád megyei Dóc község határában lévő, mintegy 100 m hosszúságban megcsúszott rézsűt — honvédségi és más erők segítségével— több tízezer homokzsák felhasználásával erősítették meg. Hétfő Belvízelöntés a belvízrendszer területének %-ában (2006 április) Belvízi helyzetértékelés - 2006. április Áprilisban országos összesítésben a belvízrendszerek közötti vízforgalom mennyisége 639 millió m3 volt, amely mintegy 20%-kal volt kevesebb az előző havi értéknél. Az április havi vízforgalom egy része a felszíni vízfolyásokból a belvízrendszereken átvezetett vízmennyiség volt. A hónap folyamán minden KOVIZIG működési területén észleltek belvízelöntést, amelyek maximális területe országos összesítésben 182 ezer ha volt. A belvízrendszer területének legalább 20%-át érintő belvízelöntés a 22. Bodrogközi, a 23. Taktaközi, a 24c. Délborsodi és a 76. Hármas-Körös bal parti belvízrendszerben fordult elő. A vízelvezetések és a kedvezőbbre fordult időjárás hatására április utolsó dekádjában és május első napjaiban az elöntött terület fokozatosan csökkent. A tározókban visszatartott víz mennyisége — az előző havi értékhez képest — 26 millió m3-rel (19%-kal) növekedett. A belvízrendszerből elvezetett vízmennyiség (mm) (2006 április) A tiszai árvíz hidrológiai értékelése A téli hófelhalmozódás a Tisza Szegedig terjedő vízgyűjtőjén a sokévi átlag felett, de az eddigi maximumok 60—70%-a körül alakult. A hóolvadás nagyobb ütemben március végén indult meg és hosszabb ideig követte a napi hőmérséklet-ingadozást. A csapadék a sokévi ádagot ugyan csak 10—30%-kal haladta meg, de előfordulása az árhullámok kialakulása szempontjából kedveződen szabályosságot mutatott: az 5—6 naponkénti ismétlődése kedvezett annak, hogy az árhullámok a mellékfolyók torkolati szakaszán és a Tiszán egymásra halmozódjanak. A Felső-Tisza hazai legfelső vízmércéin az LNV értéke alatt 1—2 méterrel tetőző árhullámok egymásra torlódása már jelentős árhullámot eredményezett Vásáros- naménynál, amelynek szintje elmaradt ugyan a korábbi maximumoktól, de az árhullám tömege elérte a korábbi, LNV-t eredményező 2000. évi árhullámét. A Bodrogon a hókészlet és a csapadék is jelentős volt, a Tisza által visszaduzzasztott szakaszon minden idők egyik legnagyobb tartósságú — bár nem a legmagasabb — árhulláma alakult ki. A Tisza tokaji tetőzése emiatt két napig közel azonos szinten állt. A Közép-Tiszán — a 2000. évi után — minden idők második legmagasabb és legnagyobb tartósságú árhulláma alakult ki. A Fekete-Körösön január—április között 22 árhullám indult el. Több közepes és nagyobb árhullámmal jelentkezett a Fehér-Körös, többször áradt a Sebes-Körös és a Berettyó is. Mindezek eredményeként a tiszaival találkozó hármas-körösi árhullámnál a torkolati szakaszon a vízfelszín esése és a folyó vízszállítása rendkívüli módon lecsökkent, az árhullám tömege gyakorlatilag tározódon és mindez a FIármas-Körösön LNV-ket eredményezett. A Maros árhulláma önmagában nem volt jelentős, kisebb tiszai víz esetén észrevétlenül levonult volna, a Tisza árhullámával és a dunai visszaduzzasztó hatással egybeesve viszont tovább súlyosbította az Alsó-Tisza árvízi helyzetét. Az Alsó-Tiszán a felülről érkező tiszai árhullámnak, a Hármas-Körösön és a Maroson levonuló árvíznek, valamint a Duna visszaduzzasztó hatásának egybeesése példátlanul összetett hidrológiai helyzetet eredményezett: a korábbiaknál helyenként 40-60 cm-rel magasabb vízszintek alakultak ki, miközben a felső szakaszokról érkező víz nagyobbrészt tározódon és csak kis mértékben folyt tovább. Az április közepétől csapadékmentessé váló időjárás hatására az apadás mértéke és üteme tökéletesen követte a rendkívüli módon megtelt meder kiürülési folyamatátés tükrözte a Duna apadást lassító hatását. 11-30
