Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Homokzsák-fal Szelevényben Lokalizációs védvonal Szelevény belterületén Állja a kemény ostromot a Körös-zug Magyar Hírlap, 2006. április 28. Kétméteres földsáncok fogadnak Szelevény határában az út mentén. A települést megóvni hivatott második védvonalon még mindig százak dolgoznak. így nézhettek ki egykor a törökök ostromolta települések is. Csak most nem a janicsárok támadnak, hanem két oldalról a folyók. Jobbról a Tisza, balról a Hármas-Körös. A harapófogóba szorított Körös-zugiak keményen védekeznek. Még figyelőállásuk is van. Nem messze a Szelevény határát jelző táblától egy fa árnyékában rendőrök és polgárőrök posztóinak. Az előőrs minden autót megállít, csak engedéllyel lehet bejutni a végvárként őrzött területre. A várfalak homokzsákból vannak errefelé. Csak itt, a Körös torkolatánál több mint háromszázezret használtak fel a víz támadásának kivédésére. Az éppen egy hete tartó árvízi csata során először tegnap lélegezhettek fel a véderők. Az ostrom kezdete óta csütörtök az első nap, amikor nem érkezett hír újabb gátrepedésről. Van remény tehát, hogy kitartsanak a falak. Dél van, a védelmi központként is szolgáló szelevényi polgármesteri hivatal udvarára begördülnek az ebédszállítók. Előbb egy katonai teherautó, majd egy mikrobusz, Kecskemét egyik nagyáruházának adományával. A gátakról csapatban érkeznek az ebédszünetet tartó, elcsigázott védők: katonák, kék overallos vízügyesek, szürke kezeslábasban tűzoltók és egy tarka sokada- lom, a helyi önkéntesek. Szilágyi A. János Borús ég, derűs hangulat Magyar Hírlap, 2006. április 28. Talán meglepő, de kifejezetten vidám a hangulat a gáton, főként az önkéntesek körében. Ezt a munkát valószínűleg másképp nem is lehetne, főleg ilyen intenzitással végezni. A katonák is mintha amerikai filmekből bújtak volna elő. Zeneszóra dolgoznak; van, aki baboskendőt, ellenzős sapkát visel, a parancsnok napszemüveget és széles karimájú western kalapot. A jókedvet nemsokára a változó időjárás hűd le némiképpen. Délután beborul, kiadós zápor zúdul a vidékre. A védelemvezető szerint azonban nincs baj, Ha nem áll el az eső, fóliával takarják le a töltéseket. A legfontosabb, hogy gyorsuljon kicsit az apadás: nem tudni, mennyi időt bírnak ki az átázott töltések. Kis Virág Elhatározzuk, hogy ittlétünk utolsó napját rendha- gyóan zárjuk. Járőrözés közben mindannyiszor az elegáns szegedi belvárosi kávézó mellett vezet el utunk. Amikor áthaladunk a belvároson, s nem én vezetek, hosszan rajta felejtem tekintetemet a téren, melynek képe a város normális, mindennapi életét tükrözi. Alig néhány száz méterre a Tiszától, a napsütötte tér mindkét oldalán kávézók színesítik a városképet, a hozzájuk tartozó terasszal. Az asztaloknál ülők fagylaltot kanalaznak, üdítőt, kávét iszogatnak, jól érzik magukat. Első emlékeim a méltán híres cukrászdáról a múlt század 80-as éveinek elejéről származnak. Leendő feleségem a város egyik középiskolájában tanított akkoriban. Hétvégeken sokat időztünk a cukrászda XIX. századot idéző hangulatú helyiségében, igazi kávéházi légkörben. Ezt a kellemes fülledtséget a pénzváltó arabok és „jugók” harmonikus együttműködése tette huszadik századivá. Boldog „békeidők”. Nem sokáig hezitáltunk kollégámmal, vajon sze- rencsés-e kiülni a város exponált helyén, vízügyes kékben, kávézni. A fekete kitűnő, a kiszolgálás úgyszintén, s bár nem mondja, a felszolgáló egész lényével köszönt bennünket. A zubbonyt azért levesszük, s a fehér — egyébként elegáns — rövid ujjú pólóban, kék nadrágban, lábunkon viseltes sportcipőben, fej- től-nyakig lebarnulva ülünk a kényelmes széken, és apró kortyokban ízleljük a kávét. Csak néha-néha szólalunk meg, kényelmesen hátradőlve, lábainkat egymáson keresztbe téve figyeljük a köröttünk sétáló embereket. Hallgatjuk a város zaját, mely most mindent kitölt. Horváth Emil FOLYÓK, EMBEREK Történetek, gondolatok — nemcsak árvízről
