Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Töltéseink hagymahéj-szerkezete Árvízvédelmi töltéseink az elmúlt másfélszáz év alatt több ütemben épültek ki. Az árvízi biztonsági koncepció alapfilozófiája szerint — a XIX. századi kezdetektől egészen a huszadik század hetvenes éveiig — az árvízvédelmi töltésnek (előre meghatározott, a biztonságot szolgáló mértékben) magasabbnak kell lennie, mint a korábbi legmagasabb árvízszint (LNV). A töltések nagyságát tehát többnyire az LNV-hez igazították. A töltés magasításával azonban - a rézsűhajlás változadanul hagyása mellett — a keresztmetszet növekedésével is számolni kellett. Emiatt sokszor csak húsz-negyven centiméter vastag külső réteg került a töltésre, a manapság már általánosan elfogadott humuszos fedőréteg eltávolítása nélkül. Az árvízszintek emelkedésével így alakultak ki a többször erősített, úgynevezett „hagymahéj- szerkezetű” töltések, melyeknél gyenge, nem megfelelő rétegek kerülhettek a gátba. Ez a jelenség két okra is visszavezethető. Egyrészt: mivel a humuszos feltalajt nem távolították el, a régi töltés felületén kontúrszivárgás alakulhatott ki. Másrészt: a rézsűre helyezett töltésmagasítást nem lehetett a korabeli kordés-talicskás építési módszerekkel tömöríteni, így ezeken a töltéshelyeken jobb vízvezető réteg alakult ki. (Jó példa erre a Tiszadob és Polgár között hét ütemben épült úgynevezett Széchenyi-töltés.) Mai töltésrendszerünk egyes szivárgási-állékonysági problémái erre a töltésszerkezeti sajátosságra is visszavezethetők. A többször erősített Széchenyi-töltés minta-keresztszelvénye a Tisza Tiszadob-Polgár közötti szakaszán (54+000-65+000) Tipikus példák a hagymahéj-szerkezetű töltésekre a Tisza és a mellékfolyói mentén A Kettős-Körös mellett Jelmagyarázat: Töltésméretek az 1932. évi árvíz után az 1919. évi árvíz után az 1895. évi árvíz után A Hármas-Körös mellett A Hármas-Körös és a Tisza mellett az 1877. évi árvíz után az 1881. évi árvíz után az 1881. évi árvíz után Felgyöi részlet Felgyő Az AT1KÖVTZIG működési területén, Csongrád- tól hat kilométerre délre fekvő Árpád-kori település írott neve 1075 óta, I. Géiya adományleveléből ismert, „Geghi”, majd később, 1138-ban „Geu” formában. Felgyő a Böldi-révi átkelőhely őrzőjének számított. A török megszállás idején a lakosság nagy része a Felvidékre menekült. A település ekkor a csongrádi náhijéhoz tartozott. A falu az 1720-as évek elején gróf Károlyi Sándoréiért, akinek birtokán dohánykertészek telepedtek meg. A Ti- sza-szabálvozás idején, az ármentesítő munkák alkalmával területe a Közép-tiszai Ármentesítő Társulat működési körébe tartozott. A település 1848-ig Csongrádhoz, majd száz éven át Csanytelekhez tartozott. Az önállóvá vált Felgyő napjainkban infrastrukturálisan jól ellátott, közel 1500 lakosú kisközség, amely a környék egyik legrendezettebb települése. Támasztják a töltést Felgyőnél (Tisza jobb part 72+000 tkm)
