Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)

Április

FOLYÓK, EMBEREK Történetek, gondolatok — nemcsak árvízről Lovag-kor Megszokott reggeli kép a szegedi árvízvédelmi szakasz T-i szakaszvédelmi központjában: műszakváltás. Az éj­szakások és a nappalosok átadják egymásnak az előző ti­zenkét óra tapasztalatait: ülve, állva, két telefonálás kö­zött, már nagyon fáradtan, ásítozva — és még csak kicsit álmosan. Az éppen soros adminisztrátor hölgy, aki a na­pi jelentést készíti a törzsnek, számítógépen fogadja a bejövő adatokat (napközben pedig főzi a kávét, moso­gat, rendet tart a „körletben”), s most függetleníteni pró­bálja magát a beszélgetőktől. A képhez nyugdíjas kollégánk, V. F. is hozzátarto­zik, akit — több hasonló korú és nagy tapasztalata tár­sával együtt — felkértek, jöjjön vissza az árvíz idejére. Segítse a védelemvezetést, mint helyettes! Alvási ritmusának titkára nem lehet rájönni. Most is itt áll közöttünk, alacsony termetével, bajuszosan — s ha azt mondom, kissé hiányos öltözékben, egyáltalán nem túl­zók, de ilyenkor a társasági szabályok is lazábbak. Éppen fölkelt, vagy inkább lefekvéshez készül? Nem tudni. Ke­zében gőzölgő kávéspohár, lábán papucs. Bársonyos bari­ton hangjával hamar magára vonja a figyelmet Éppen részleteket mesél az esti műszakról a nappalos védelemve­zetőnek, közben kortyol a kávéjából, beveszi gyógyszerpi­rulái egyikét, s egy pillanatra elhallgat Laposakat pislog, kitekint a gátra — vagy még azon is túl —, aztán folytatja. Előfordul, hogy legfrissebb történeteivel „színesíti” mondandóját, mintegy összegezve az elmondottakat, melyeket „a lovagiasság szabályai szerint” megjegyzéssel zár le. Legutóbb finoman megtréfálta fehérvári kollégá­inkat, figyelmeztetve őket e szabályok betartására. Az éjszakai műszak legnehezebb része a hajnali idő­szak, amikor az ember szervezete követeli a pihenést. Nos, mi tagadás, a két műszaki kolléga beült a járőr-ko­csiba, azzal a szándékkal, hogy csak egy fél órát... Arra ébredtek, hogy valaki bevilágít a belülről teljesen bepárá­sodott üvegű terepjáróba, finoman kocogtatva közben a szélvédőt. V F. volt az, aki becserkészte pihenő kollégá­it, majd elbeszélgetett velük. Természetesen, a lovagiasság szabályai szerint. Horváth Emil Példátlan méretű árhullám a Hármas-Körösön is Magyar Nemzet, 2006. április 19. Szolnoknál a város és lakói nincsenek közvetlen ve­szélyben, a gátakon 4900-an dolgoztak — közölte Barcs Sándomé, a KÖTIKÖVIZIG védelemvezető­helyettese. Ebben a körzetben a valaha mért legmaga­sabb érték 2000-ben 1041 centiméter volt, a mostani árhullám ezt a szintet nem fogja elérni. Az előrejelzé­sek szerint hosszantartó, több napig elhúzódó tető­zésre kell számítani, majd lassú apadás következik. Homokzsákokkal és pallókkal megerősítették, illetve megmagasították a földtöltéseket. A védekezés során most az a legfontosabb, hogy időben észleljék a gáta­kon az úgynevezett árvízi jelenségeket: a csurgásokat, a szivárgásokat, és a műszaki szakemberek haladékta­lanul beavatkozzanak ott, ahol ezek keletkeznek. A gátszakadásnak ugyanis mindig vannak előjelei. Szol­nokon a Tisza-parti sétányt lezárták, és kisebb forga­lomkorlátozást vezettek be a part mentén. A Szolnok alatti Tisza-szakaszon a Hármas- Körös példátlan méretű áradása miatt a két folyó ta­lálkozásánál, Csongrádnál tegnap rekordmagassá­got mértek. Csúcsot ígérnek Szelevénynél, Kun- szentmártonnál, valamint Tiszakécskénél és Tisza- ugnál. Ezeken a védvonalakon negyven kilométer hosszan magasították meg a töltéseket, a homok­zsákokat helikopterrel hordták a gátakra. A mellék­folyók visszaduzzasztó hatása rendkívül kedvezőt­len, mert ahelyett, hogy elvezetnék, visszaáramol­tatják a vizet a Tisza és a Körösök medrébe — ele­mezte a helyzetet a védelemvezető-helyettes. Csak a védekezők közlekedhetnek Szolnokon, a Tisza-parti sétányon Április 19. 18:00 A KÖDUKÖVIZIG valamennyi véd­vonalán megszüntették az árvízvédelmi ké­szültséget. Szegeden a 11.01. árvízvédelmi szakasz véde­lemvezetője a belvárosi Roosevelt téri halász- csárdánál, a városi csapadékelvezető rendszert a partfal felől fenyegető, nagy mértékű, folya­matossá vált vízbetörésről tett jelentést. A csa­torna üzemeltetője felfújható elzárást alkal­mazva megakadályozta a további betörést. A tiszai vízszintnek megfelelő magasságban ki­épített ellennyomó medence megtelt, és a víz­szint kiegyenlítésekor nyugalomba jutott. A NEPTUN Búvárklub mentőegysége újra az ATIKÖVIZIG területére érkezett, a töltést keresztező műtárgyak felülvizsgálatára. A bú­várokat azonnal a szegedi Roosevelt térre ve­zényelték, az ottani árvízi jelenség megvizsgá­lására. A belvárosi Tisza-híd és az árvízi em­lékmű között a búvárok ellenőrizték a partfal állapotát: lényeges meghibásodást sem a dila­tációs tömítéseken, sem az egyéb illesztéseken nem tapasztaltak, de folytonossági hiányokat fedeztek fel a dilatációs tömítések vízfelszín feletti szakaszain. A Hármas-Körös bal partján, a torkolat feletti szakaszon a szükséges mértékig kiépültek a nyúlgátak. Kunszentmártonban közerő igény- bevételével töltötték a homokzsákokat, ame­lyeket a település belterületi részén njúlgátépí- tésre használtak fel. A Közép- és az Alsó-Tisza, valamint a Körö­sök töltéseinek mentén mind több árvízi jelen­ség — buzgár, csurgás, felpuhulás — tapasztal­ható. Ezeket fokozottan figyelik, hogy időben megtehessék a szükséges beavatkozásokat. Szerda

Next

/
Thumbnails
Contents