Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Az öcsödi főutca 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0 m3, kg db 140000 120000 100000 80000 60000 40000 20000 0 A KÖRKÖVIZIG árvízvédelmi szakaszaira elrendelt készültségi fokozatok - 2006 március-május Öcsöd A Jász—Nagykun—Szolnok megye déli csücskében, a Hármas-Körös bal partján, az ATIKÖVIZIG működési területén fekvő Öcsöd és környéke - a több ezer éves kultúrák emlékei mellett — honfoglalás- és Árpád-kori lelőhelyekben is bővelkedik. A nagyközség mai területén öt középkori falu osztozott: a névadó Öcsödöt már 1217-ben említi a Váradi Regestrum; Bábocka első írásos említésének dokumentuma 1138-ból származik; Tatárszálláson állítólag a tatárjárás idején a visszavonuló seregtől elmaradt katonák telepedtek le; Fehéregyháza nevét 1297-től lehetett oklevelekben olvasni; legvégül pedig Veresegyház neve bukkant elő az egykorú iratokból, 1453-ban. A török idők viszontagságai után a mezővárosi rangra emelkedett település lakói 1745-ben váltották meg magukat a földesúri szolgáltatások alól. Az 1860-as évek második felében úgy tervezték, hogy Öcsöd lesz a Hortobágyon átvezető Tisza—Körösi öntözőcsatorna egyik végpontja, ám a terv újkori — a huszadik század második felében megvalósult — változata a Nagykunsági-főcsatornában öltött testet. A terület belvízrendezését a Kö- rös-Tisza-Maros Armentesítő Társulat végezte el. Öcsöd a XIX. század elejéig úgynevezett kertes település volt. Épületei ma is falusias jellegűek, de a főutcán már kisvárosi jellegű, eklektikus stílusú épületek is láthatók. A település nagy értéke a Hármas-Körös. Ártere természetvédelmi terület. A horgászok különösen kedvelik a közeli holtágakat. I- fokű készültség II fokű készültség fokű készültség rendkívüli készültség A KÖRKÖVIZIG védekező létszáma és az igénybe vett gépek, szállítóeszközök
