Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Futó rőzsesorral védik a gátat Hajdú-Bihari Napló, 2006. április 17. Ősi módszerként említi Sándor Attila a futó rőzse- sor rakását. Ritkán van rá szükség — teszi hozzá. Csak amikor különösen magas a víz, kifejezetten erős a szél, és olyan irányból fúj, hogy a hullámverés veszélyezteti, mert megbonthatja a gátat — sorolja a szakaszvédelem-vezető. A megye északi részén mostanában egyidejűleg fennállnak ezek a körülmények. Újszentmargita térségében, a tiszakeszi szivattyúteleptől lefelé egy kilométer hosszon védik ezzel a módszerrel a gátat. Az úgynevezett botoló füzes a Tisza árterében terem. Nyáron vágják le a vesszőket, s gyűjtik kévékbe a két-két és fél méter hosszú, két-három centiméter átmérőjű egyenes gallyakat. Ilyenkor a vízfelület vonalában hosszan sorba rakják, s karókkal rögzítik — tájékoztatott a szakember. Legutóbb talán az 1970-es években tették ugyanezt. Fáklyával megvilágított védvonal a Hármas-Körösön Futó rőzsesor a Tisza bal partján, a 33+570-34+350 tkm között Éjszaka is épül a nyúlgát a Hármas-Körösön NEVEZETES ÁRVIZEINK 1964. március-áprilisában — 16 év után — ismét jelentős árvíz alakult ki a Tiszán és mellékfolyóin. A Tisza és a Szamos árhulláma Vásárosnaménynál találkozott és magas me- derteltséget eredményezett. Erre érkezett a Bodrog árhulláma (Bodrogszerdahelynél 32 cm-rel az LNV felett tetőzött). Tiszalök és Polgár között ugyancsak az addigi maximumokat meghaladó tetőzések alakultak ki. A Szolnok—Csongrád közötti szakasz vízszintjeit kedveződenül befolyásolták a késedelmesen megnyitott nyárigátak. NEVEZETES ÁRVIZEINK Az 1966. februári Körös-völgyi árvíz során a Berettyó folyó bal partján, Szeghalom térségében a jeges árvíz különösen veszélyes helyzetet okozott és bár az intenzív védekezéssel a várost sikerült megmenteni az elöntéstől, de a jeges árvíz a Berettyón töltésszakadásokat okozott. Ezt követően a Fehér-Körös jobb partján a határ felett, román területen keletkezett töltésszakadás. A terepen lefolyó víz a határon húzódó lokalizáló töltést átszakította, s a Fehér- és a Fekete-Körös közötti deltát elöntötte az árvíz. A hatodik legnagyobb árvíz az Alsó-Szigetközben Kisalföld, 2006. április 17. Kertész József, az ÉDUKÖVIZIG szigetközi szakaszmérnöke a most levonuló árhullámról, a helyreállítási munkálatokról beszélt a Kisalföldnek. Amint az adatokból látható, a hatodik legnagyobb szintű árvíz vonult le a Duna alsó-szigetközi, Vének és Ásványráró közötti szakaszán - kezdte. — Ugyanakkor a felső-szigetközi, a Dunaremete-Raj- ka közötti szakaszon csak elsőfokú árvízvédelmi készültségnek megfelelő vízszintek alakultak ki. Ezen a területen 1991-ben volt az eddigi legmagasabb vízállás, s érdekes, hogy a valaha mért hat legmagasabb árvíz közül négy az utóbbi két évtizedben történt. Elmondható, hogy az Alsó-Szigetközben nem alakult ki katasztrófahelyzet. A Felső-Szigetközben a mentett oldalt érdemben nem érintette az árhullám. Az ideiglenes hullámtéri vízpótló rendszer egyes műveit ugyanakkor megrongálta az ár. Most ezek helyreállításán dolgozunk. Az ökológiai célú vízpódás biztonsága mindvégig megmaradt, a rendszer kiürülésének veszélyétől nem kell tartanunk. Az ágrendszerekbe felülről még most, a helyreállítási időszakban is mintegy száz köbméter vizet engedünk be másodpercenként. A legnagyobb terhelést Cikolaszigeten a Denkpál felé vezető kőhídi átjáró, valamint a kisbodaki Szent Kristóf híd kapta. Ezeknél hatalmas méretű és mennyiségű uszadék akadt el és torlódott fel, amelyeket időközben már eltávolítottunk, és sikerült kőszórással helyreállítanunk a kőművek koronaszintjét is. Most a stabilitás javítására törekszünk. Ott kell stabilizálni, ahol közel van a töltéshez az ág, vagy egy újabb árhullám veszélyeztetné a vízszintszabályozó műtárgy állapotát. Jelenleg Dunakilitiről hozott terméskövet és kavicsot építünk be a denkpáli műtárgyba — fejezte be a tájékoztatást Kertész József. Alvógát Elkészülte óta — valamilyen okból, például rendeltetésének megváltozása miatt - hosszú idő óta vízterhelést nem kapott (árvízvédelmi vagy egyéb) földtöltés. Rendszerint alvógáttá válnak a védővonal módosítása miatt a védelemből kikapcsolt töltésszakaszok, de alvógát például a Szegedet a város feletti Tisza-szakasz gátszakadásos vízbetöréseitől védő körtöltés is, mert azon - 1880. évi elkészülte óta - 2001-ig nem volt vízterhelés.
