Szlávik Lajos: A Duna és a Tisza szorításában - a 2006. évi árvizek és belvizek krónikája (KÖZDOK Kft, Budapest, 2006)
Április
Április 16. Húsvét vasárnap A ma reggeli adatok szerint a belvízzel elöntött terület 152 ezer ha, ebből 73 ezer ha vetés-szántó. Az OKF tájékoztatása szerint 566-ra emelkedett az ár- és belvíz miatt kitelepítettek száma. Több mint 17 ezer embert továbbra is közvetlen veszély fenyeget. Lakitelken ideiglenes töltést emeltek, illetve magasítottak. Tiszaroffnál tovább építik a bordás megtámasztásokat és a töltésmagasításokat A KÖRKÖVTZIG területén nyúlgátat építettek a Hármas-Körös jobb partján, a 68 tkm térségében. Hullámverés ellen védekeznek a Hortobágy—Berettyó bal parton, a 26—36 tkm között. 16:00 Megkezdődött a Duna tetőzése Titelnél, a Tisza torkolatánál 818 cm-es vízállással, 27 cm- rel az eddigi LNV felett. Az ATIKÖV1ZIG területén, a Tisza bal part 80+200-80+400 tkm között bordás megtámasztást építettek. A magassági hiányos töltéseknél ideiglenes védművek kiépítését kezdték meg. Az ATIKÖVIZIG védelemvezetése az OMIT- tól további 330 honvéd kirendelését kérte Hódmezővásárhely és Szentes térségébe, valamint Szegedre, homokzsák-töltésre, töltésma- gasítási és nyúlgát-erősítési munkákra. A tiszai védekezés kezdete óta több mint 45 km-en kellett ideiglenes védművet és töltésmagasítást építeni. Hullámverés ellen 37 km-en védték be a töltésrézsűket. A várható, a legmagasabb vízállást meghaladó vízszintek miatt további jelentős építési munkákat kell elvégezni. 20:00 Megkezdődött Tisza tetőzése Tiszaroffnál 1035 cm-es vízállással, ami 53 cm-rel elmarad az eddigi LNV-től (2000-ben: 1088 cm) Hullámverés elleni védelem a Hortobágy-Berettyó bal partján Drámaira fordult az árvízhelyzet Romániában MTI, 2006. április 16. Ahol a Duna belép Románia területére, csökkenőben van a vízhozam, de az ország keleti részén — főleg a deltavidéken — még csak ezután várják a tetőzést, és Gáládnál kedden a vízállás megközelítette a százéves rekordot. A Duna több mint ezer kilométeres romániai szakaszán vasárnap óta rendkívül drámaira fordult a helyzet. A kedd délelőtti híradások országos összesítéseiből kiderült, hogy több mint 3500 embert kellett kiköltöztetni házából. A spontán és az „irányított” áradások következtében több mint 40 ezer hektár földterület került víz alá. A hatalmas tömegű víz sok helyen áttörte a gátakat, annak ellenére, hogy a hatóságok szándékosan árasztottak el lakatlan területeket, a víz nyomásának csökkentése és a lakott területek megóvása érdekében. Gáládnál kedden kora reggel a folyó szintje elérte a 648 centimétert, amely már csak 48 centiméterrel kevesebb az 1897-ben és 1921-ben mért rekordnál. A meteorológiai előrejelzések szerint az ország legkülönbözőbb részein szerdától kezdve egész héten át esőzések várhatók; harminc megye prefektúráihoz már eljuttatták az ezzel kapcsolatos figyelmeztetéseket. Az árvíz elleni védekezés irányítása a XIX—XX. század fordulóján Ahogy az árvédelmi töltésrendszer fejlődött az országban, s gyűltek az árvízi tapasztalatok, úgy vált egyre kiforrottabbá az árvédekezés rendszere. Míg a XIX. század hetvenes éveiben a laikus közvélemény a mindenhez értő szolgabírót tekintette a védelem legelhivatottabb vezetőjének, a századfordulóra kialakult árvízvédelmi rendszer kulcsfigurái a mérnökök és a begyakorlott társulati munkás csapatok lettek. Az égjük kiváló, a gátak árvíz elleni védelmében számos újítást alkalmazó mérnök, Schneider Józsefi így emlékezett vissza a hőskorra, amikor a szolgabíróról „legendák eges^ sorával ejtették bámulatba a fiatalabb nemzedéket. Hogy jelent meg itt— a veszedelem színhelyén, természetesen lóháton — a legválságosabb pillanatban a szolgabíró, és ejtette bámulatba mentő eszmjével a megriadt lakosságot; hogy ugrott be amott a sgurtosi gátnál a vízbe, és miként tömte el a Balázs huszárjának újdonatúj mentéjével a veszedelmes folyást, míg előhozták a földes-zsákokat... «. Mérnökről a legenda ily alakban ritkán tartotta fönn a hőstettek emlékeit, mert neki akkor is már többnyire a szerény tanácsadó szerepe jutott. A gond, a teher, a munka az övé volt mindenütt, a dicsőség a szolgabíróé, a polgármesteré, az alispáné. [De] a legendák korszaka letűnt! Míg ezelőtt nagy vizeknél a közigazgatás minden ágazata szünetelt, az igazságszolgáltatás csarnokai bezárultak, az iskolákban előadásokat nem tartottak, sőt a lelkész nem egyszer a gáton tartotta a feltámadás napján a húsvéti misét: addig ma, sokszor a közigazgatási hatóságok is csak a társulatok kötelességszerű jelentéseiből tudják, hogy árvíz van; a közönség pedig békésen, zaklatás nélkül végzi napi teendőit." * Schneider József (1855 körül -1920 körül) Az egyik legtapasztaltabb tiszai árvízvédekező mérnök a XIX. század végén és a XX. sz. elején. Pályafutását 1879-ben kezdte a Tisza percsorai védelmi szakaszán, majd az 1880-as évek második felétől a Szentesi Ideiglenes Töltésépítési Hivatal mérnöke, utóbb 1911-ig a Körös-Tisza-Marosi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat szentesi szakaszmérnöke.
