Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
A gyakorlati tapasztalattal egyezően egy-egy szárazabb évjárat nem jelent feltétlen minden növény számára olyan mértékű vízhiányt, hogy az az országos termésátlagban dominánsan jelentkezzék. A megvizsgált 60 évben viszont nyolc év (1921, 1935, 1943, 1947, 1952, 1962, 1976, 1977) volt olyan, amikor a vízhiány mind a négy növénynél terméskiesést okozott.. Az 1920-1980. közti időben összesen 12 év volt valamelyik megfigyelt növény számára kedvezőtlen az elégtelen vízellátás miatt. Ez az eseteknek kereken 20%-a, ami nagyon figyelmeztető kell hogy legyen, hiszen ez esetben országos szintű érvényességről van szó, és a kifejezetten vízigényes ágazatokat (burgonya, zöldségnövények, gyep) még figyelembe sem vettük. A terméskiesés (hozamingadozás) relatív mértéke a termelési színvonal előrehaladtával csökken, az abszolút értéke viszont nő. A közelmúlt években a terméskiesés nem egyszer meghaladja a 30-40 évvel ezelőtti teljes termésátlagot. A hozamcsökkenés értékei országos méretű és érvényű jelenséget takarnak. Ismerve az ország eltérő csapadékellátottságát és a talajok nagyon is különböző vízgazdálkodási mértékét az ország egyes vidékein a táblázatban közhiteknek többszörösére becsülhetjük. Az eszközráfordítások állandó és folyamatos növekedése miatt növekszik a szerepe a ter- mésbiztonságnak. Mindez szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági termelés hatékonyságával. A száraz gazdálkodás körülményei között egyre több nagy** üzem éri el adott fajok-fajták használata mellett a lehetséges, maximális terméseket. Ezekben a gazdaságokban már most a víz a termések meghatározója. A továbbfejlődés alapvető feltétele a vízpótlás megvalósítása, illetve a káros vizek kártételeinek mérséklése. Az élelmiszertermelésnek a hazai ellátásban, valamint az exportban betöltött helye és szerepe következtében a termelésszerkezetben jelentős helyet foglalnak el az öntözésigényes kultúrák (zöldség, ültetvény, burgonya, cukorrépa, rizs, szója, vetőmag és szaporítóanyag, stb.). A hazai ellátás biztonsága, versenyképességünk növelése az exportban, a már létrehozott feldolgozó ipar kapacitásának egyenletesebb leterhelése az öntözéses gazdálkodás kiterjesztését indokolják. A gabonaprogram teljesítéséhez szükséges vetésterület biztosítása, a gyepgazdálkodásban és a kettős termesztésben rejlő lehetőségeink jobb kihasználását vonja maga után, ami viszont elsősorban öntözött körülmények között lehetséges . A talajadottságok, a vízkészletek elhelyezkedése, valamint az ország éghajlati adottságai következtében az öntözés85
