Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
II. Az öntözéses gazdálkodás célja, feladata Magyarországon, helye, szerepe a mezőgazdaság általános fejlesztésében
naformák, nagyobb adagú tápanyag mellett a terméshozamok öntözővízzel nagymértékben növelhetők. A távlati tervekben megjelölt közel 8-10 ezer ha gyümölcsös telepítésének helyét az öntözés lehetőségeivel együtt kell keresni és kijelölni. Az alma, körte, őszi- és kajszibarack, meggy az elsődlegesen öntözött növények csoportjába tartozik. A gyümölcstermesztés fenntartásához és fejlesztéséhez szükséges szaporítóanyag előállítás jelentősége rendkívül fontos, mert az évenként előállításra kerülő mintegy 5 millió gyümölcsfa oltvány minősége több évtizedre meghatározója lehet a magyar gyümölcstermelésnek. Az igen nagy értéket képviselő, ha-onként nagy hozamot adó, szaporítóanyag öntözése a fejlett termesztéstechnika tartozéka. A szőlőterületek egy része, a gyors kiöregedés az 1984- 85. évi fagykárok és a gazdaságtalan fenntartás miatt kivágásra vár. Ennek ellensúlyozására a távlati terveink korszerű nagyüzemi szőlőtelepítéseket irányoztak elő. Az új korszerű telepítések jelentős részét öntözött körülmények közé kell helyezni. Különösen indokolt ez - a szőlőnek egyébként kiválóan alkalmas - jó minőségű homok talajokra történő telepítés esetében. A szőlő szaporítóanyag előállítás (oltvány, gyökeres vessző) nagy termelési értékére való tekintettel csak öntözött körülmények között indokolt. Kiemelt jelentősége van az elkövetkezendő időben a bogy ósgyümolcsűek (szamóca, málna, piros és feketeribiszke, köszméte) öntözésének. A bogyósok vízigénye nagy, minőségi árút, egyenletes, kiemelkedően nagy termést csak öntözött körülmények között lehet produkálni. A kertészeti kultúrák esetében az öntözés a termés mennyiségére, minőségére hat elsősorban és nagymértékben csökkenti az egyes években a csapadék hatására kialakuló termésingadozás mértékét. Közgazdasági számítások igazolják, hogy az intenzív kertészeti kultúrák éves termelési költségének az öntözési költség csak 2-3%-át teszi ki. Ezért indokolt az a megállapítás, hogy a nagyértékű, korszerű kertészeti kultúrák terme- lése és az öntözés közé egyenlőségjelet kell tenni. A háztáji és kisegítő gazdaságok gyakorlatában ez megvalósult. Mégis a nagyüzemi gyakorlat szemlélete ebben a kérdésben sem egységes. Van olyan élenjáró gyümölcstermelő gazdaság, ahol el sem tudják képzelni, (Dánszentmiklós Micsurin Tsz), hogy egyetlen ha gyümölcsterület öntözési feltétel nélkül legyen eltelepítve, ugyanakkor a gazdaságok egy jelentős része nem számol azzal, hogy az állandó magas színvonalú termelésnek a korszerű ültetvény, csak az egyik feltétele. A teljeskörű agrotechnikai - műszaki feltételrendszeren belül a víz a másik, egyre jobban determináló tényező. 1990-ig a jelenlegi 8-10 ezer ha-ról 20 ezer ha-ra kellene növelni az intenzív öntözött szőlő-gyümölcs területeket. 63
