Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
I. A magyar öntözéses gazdálkodás fejlődése
nyos, összehangolt fejlesztésével értük el. A termelési szintet biztosító tényezők arányos fejlődésében azonban a tervidőszak során az összhang hiányt szenvedett. Csökkent a felhasznált növényi tápanyagok mennyisége és az öntözhető terület is. Az elmúlt 12 évben a csapadék hiánya országosan nem befolyásolta a mezőgazdasági termelés színvonalának emelkedését, sőt belvízkáraink is voltak. A "vízbőség" azonban azt is jelentette, hogy a víz a termelési tényezők közül nem volt minimumban, hanem közel optimális feltételek alakultak a termelés többi tényezőjének érvényesüléséhez. Ez az öntözéses gazdálkodás szükségességének megítélésében jelentős negatív irányú szemléletváltozást eredményezett. Mezőgazdaságunk az V. ötéves terv induló évében még 395 ezer ha vízjogilag engedélyezett öntözhető területtel rendelkezett, a záróévben pedig már csak 329 ezer ha volt öntözhető. (OVH adatok.). A csökkenés 66 ezer ha. A középtávú terv ezzel szemben 100 ezer ha növekedéssel számolt, így a tervezetthez viszonyított elmaradás meghaladja a 160 ezer ha-t. Ez jelentősen eltér a MÉM-OVH vezetői értekezlet által 1978-ban elfogadott hosszú távú fejlesztési koncepció időarányos részétől. A változás úgy fnent végbe, hogy a felületi öntözés 40%-kal, a hordozható berendezésekkel öntözhető terület 20%-kal csökkent, viszont a korszerű a.c. telepekkel és csepegtető öntözéssel berendezett terület 18%-kal növekedett. Vizsgálva a történteket megállapítható, hogy az V. ötéves terv induló éveiben a közgazdasági feltételek kedvező alakulása miatt mintegy 20 ezer ha-ral nőtt az öntözhető terület, de ezek szigorított változásával 1979-ről 1980-ra, egy év alatt 83 ezer ha-os csökkenés következett be. Miközben a mezőgazdasági üzemek beruházásait korlátozó rendelkezések az öntözésfejlesztéseket már 1978. évben leállították, a főmű építés folytatódott. így a megkezdett vízpótló művek és a hasznosító létesítmények kapacitása között soha nem tapasztalt mértékű különbség keletkezett. A létrehozott vízpótló művek hasznosításához ma már mintegy 200-220 ezer ha üzemi öntözési létesítmény hiányzik. A fejlesztésekhez hasonlóan számottevően csökkent a meglévő kapacitások állagfennntartásához szükséges gépek és eszközök vásárlása is. Az épített telepek rekonstrukciója gyakorlatilag leállt. A piaci kereslet egyik évről a másikra bekövetkezett nagyarányú csökkenése miatt a gyártó vállalatok sem jutottak megrendeléshez, ezért kapacitásaikat más termékek előállítására állították át, vagy azok kihasználatlanul maradtak. 31
