Szilárd György: Öntözésfejlesztés (BME Mérnöktovábbképző Intézete, Budapest, 1987)
I. A magyar öntözéses gazdálkodás fejlődése
A felsoroltak hatásaként mintegy 700 millió Ft értékű, elsődlegesen öntözési célú főmű építéshez kapcsolódó, üzemi vízhasznosító létesítmény fejlesztése elmaradt. Ezeknek a főműveknek a hasznosítása ma sem megoldott. Mindez tovább növelte a vízszolgáltató és a vízhasznosító létesítmények kapacitása közötti aránytalanságot. Időközben az öntözés és tógazdálkodáshoz szükséges víz díja 20 éves változatlanság után 1980. január 1-vel rendezésre került. A vízdíj rendezésre az adott okot, hogy 1979-ben a bevétel a kiadásoknak csupán 9-10%-át fedezte. A költségvetési terhek csökkentése érdekében a mintegy 140 millió Ft - mező- gazdasági üzemi teher növekedést a Kormányzat elismerte a mezőgazdasági felvásárlási árakban. A rendelkezés az alap és a változó vízdíj költségek arányát, a díjfizetés időpontját, és a mobil berendezések utáni területnagyság kiszámítását módosította. A rendezés - bár korántsem olyan mértékben, mint amilyen a propagandája volt - erőteljesen növelte az üzemek által fizetett vízdíj nagyságát. Amikor a felmerülő költségekről beszélünk, szót kell ejteni a meglévő lehetőségek hasznosításáról is. A meglévő öntözési kapacitások kihasználása évenként változó mértékű, de átlagosan csak 55-60%-os, és nem minden évben elégíti ki elsősorban a vízigényes kultúrák ökológiailag indokolt vízigényét. Ez annál is inkább az öntözéses gazdálkodás egyik alapproblémája, mivel a szarvasi öntözési Kutató Intézet vizsgálatai alapján a mezőgazdasági üzemek öntözési költségeinek - a műszaki színvonalától függően - 65-85%-a állandó költség, ami minden évben felmerül függetlenül attól, hogy öntöztek-e és milyen mértékben, vagy egyáltalán nem hasznosították a rendelkezésre álló kapacitást. Meg kell jegyeznem, hogy országos adatok alapján az öntöző mezőgazdasági üzemekben az 1 ha-ra jutó összes öntözési költségnek a vízdíj csak 8-12%-át teszi ki. A teljességhez hozzátartozik, hogy a vizsgált időszakban - a vízdíjon túlmenően - az öntözőgépek és eszközök ára 50-100%-kal (3. sz. táblázat) növekedett, és emellett az energiaárak is több lépcsőben emelkedtek . 1980-ban a PM rendelkezett az állóeszközök átértékeléséről is, ami a legnagyobb mértékben hatott a költségek növelésére. így az öntözés üzemi költsége két és félszeresére emelkedett.
