Szesztay Károly: Hidrológia II. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1964)

11. Magyarország hidrológiai viszonyai

A természet vízháztartására és az egyes területek hidrológiai viszonyaira vonatkozó ismeretek közvetve, vagy közvetlenül egy világszerte egyre fontosabbá váló gazdasági és műszaki tevékenységet, a vizgazdálkodást szolgálják. Ez a sokrétű gyakorlati tevékenység a hidrológiai adatgyűjtésnek és a tudományos ismeret- szerzésnek legfontosabb anyagi bázisa és ugyanakkor számos uj igényt, különleges feladatot is támaszt a hidrológiai folyamatok vizsgálatában.

Természeti földrajzi (általános hidrológiai) szempontból például tökéletesen ismertnek mondhatjuk egy folyó vízjárást, ha meg tudjuk adni a vizszállitás eredet szerinti összetételét, a vízhozamok sokévi átlagát, éven belüli átlagos eloszlását és évenkénti ingadozásának mértékét. A vízgazdálkodás feladatai ennél bizonyos tekintetben kevesebbet, más vonatkozásokban lényegesen többétj^kivánnak. Egy duzzasztómű tervezője számára például nem fontos a vizszállitás eredet szerinti*összetétele. Az előfordulható legnagyobb vízhozamokról, vagy a napi vízhozamok és a kialakítható vizlépcsőmagasságok gyakorisági megoszlásáról azonban a lehető legrészletesebben és legpontosabban kell tájékozódnia, mert ezektől függ a létesítmény biztonsága, illetve üzemének gazdasági hatékonysága.

A hidrológiai folyamatoknak a vízgazdálkodási és a vizépitési feladatok szempontjai szerinti vizsgálata a hidrológiának egy külön ágát, a műszaki hidrológiát ("alkalmazott", vagy "gyakorlati" hidrológiát) fejlesztette ki.

A hidrológiai jelenségeknek általános természeti földrajzi szempontból való vizsgálatéban könyv A. részében) a folyamatok egymásutánja és kölcsönhatásaik többé-kevésbé egyértelműen meg*- 101 -